Kezdőlap Kultúra Interjú: Szedres Mariann Topmodell, manökennel

Interjú: Szedres Mariann Topmodell, manökennel

1368
0

Modellkarrierje a hetvenes évek elején indult, az akkor mindössze a 14 éves lány első címlapfotója az Élet és Tudomány címlapján jelent meg 1972-ben. Ezt követően 15 éves korától jelentek meg rendszeresen fotói olyan népszerű újságokban, mint az „Ez a Divat” a „Nők Lapja”, de ő volt például a Centrum Áruházak modellje, valamint a Woolmark ruháit is Ő mutatta be, és ezzel egy népszerűsítette a Sztár üdítőitalt is.

– Mi inspirált arra, hogy manöken legyél?

– Véletlenül csöppentem a modellek világába. Nem is fogtam fel, mit jelent egy fiatal lánynak címlapon lenni. Meglepetten néztem magam az újságok címlapján, vagy az újságok hasábjain. Érdekes volt számomra az embereknek a reagálása is, akikről látszott, hogy felismertek, habár számomra teljesen ismeretlenek voltak. A Magyar Hirdetőből Kemény György grafikusművész kért meg, hogy álljak modellt. Elmondta, milyen célból, de egy 14 éves lánynak ez akkor még újdonság és főleg nagy kihívás volt. Egy jó kis csapattal fotóztuk a fürdőruhás címlapot, Bojtár Ottó, az Élet és Tudomány állandó fotósa készítette a képet, a többi grafikusi munka volt. Ez a bikinis fotó provokatívnak számított akkoriban, mivel előtte elképzelhetetlen volt bikinis hölgy az újságban.

Ettől kezdve jött a többi felkérés. A Woolmark ruhákat először Magyarországon én mutattam be. Ezek a ruhák az „Ez a divat”, valamint a „Nők Lapja” újságokban jelentek meg. Majd hamarosan a Centrum Áruház reklámarca lettem. Ez már állandó munka volt, rendszeres fotózással és divatbemutatóval járt. A fotókon legtöbbször Hugai István volt a partnerem, sok fotón szerepeltünk együtt. Jó hangulatú, összeszokott fotózások voltak. Jártuk az országot az Áruház ruháival..

 

Szabadúszó volt mindenki ebben a szakmában, ezért öröm volt mellette hasonló tevékenységet folytatni bérkiegészítés céljából. Leszámítva ezt a pár évemet, amit a Centrum Áruházzal töltöttem, Béla Laci az MTI-fotósa, statisztaszervező mindig keresett, sok jó munkát ajánlott. Sok manökennek adott munkát, sokakat fedezett fel a szakmában.

 

-A Gemini együttes meghatározó szerepet játszott az életedben ?

– Felejthetetlen a Gemini együttessel a divatbemutatókat 15 évesen kezdtem. Ezek jó hangulatú bemutatók voltak. Tulajdonképpen Papp Imre Mityó, énekes hívott az együtteshez, akit a Volán Tröszt klub helyiségében ismertem meg. Előzőleg ugyanis a Volán együttesben zenélt. Sokat beszélgettünk, ismertük egymást jól. Egy alkalommal meghívott a Citadellába, ahol már a Gemini együttessel rendszeresen játszott. A Gumigyárban szintén zenéltek. Éppen táncoltam, amikor Várszegi Gábor odajött hozzám, hogy volna -e kedvem ruhákat bemutatni. Igen, volt a válasz, és ettől kezdődően mutattam be velük a dunai hajón ruhákat. Szüleim nem engedtek el egyedül akkor még, ezért Várszegi Gábor sokszor vitt haza, Neki már volt autója. Emlékszem, sokszor 160-al nyomta a gázt.

Akkoriban, ezt meg kell jegyeznem, a Gemini együttes volt az első, aki bemutatóval egybekötött műsort adott. Várszegi Gábor minden ötlete, utólag látom igazán, valami újat, forradalmit hozott, nemcsak a zene, hanem az élet más területén is. hiszen sokan először láttak divatbemutatót.  A bemutatón Jászberényi Gyula fotózott, aki máshová is hívott fotózásra, művészeti oldalon is jelentetett meg fotómat.

– Ezután folyamatosan kaptam a felkéréseket, és követte egy-egy újabb bemutató is.

Ha kicsit visszaforgatnánk az idő kerekét mit jelentett a Kádár korszakban Magyarországon modellnek lenni?

Akkoriban nem volt internet, sok nehézséggel kellett szembenézni. Táviratot kaptam, amikor hívtak munkára például, vagy személyesen beszéltük meg a következőt. Nem volt szakszervezetünk sem, csak a fotósokon, a manökeneken, és a divattervezőkön múlt, hogy fennmaradjon ez a szakma. Manökennek nem sokan voltak akkor még a szakmában, kiváltság volt modellnek lenni.

Egzotikus szépségének és szerény személyiségének köszönhetően a nyolcvanas évek magyar divatvilágának egyik kedvencévé váltál. Te voltál a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar manökenje, aki rendszeresen feltűnt a képernyőn különféle show műsorokban, de emlékszem, szerepeltél például A Pogány Madonna című filmben is.

– Jól emlékszel.  – Több show-műsorban szerepeltem,a Pogány madonna emlékezetes. A mai napig kérdezik, te voltál a fehér nadrágban? – Bujtor István ötlete volt. Emlékszem,  a nadrágomra igencsak vigyáztak az öltöztetők. Leülni sem lehetett, mert a legkisebb foltot is tisztítani kellett, mert táncoltam is a filmben, és forogtam. A hajó – Helka, alagsorában jókat lehetett beszélgetni. Bujtor István filmje sikerfilm lett, örülök, hogy külön felvettek velem egy részt.

Reklámfilmekben is dolgoztam. a legemlékezetesebb moziban jelent meg, a Sztár üdítő reklámja. Ez kampány volt, ezért naptár is készült 1981-ben.A filmet az Olimpia Szálló medencéjénél készítettük, szerettem a hangulatot.Sándor Pál show-műsorában több manökennel forgattál. Badonyi Vali, Bíró Ica, András Judit, Bolyos Ibolya például az LGT dalait máig keresik, a műsort is a Youtube-on.

– Fogalmazhatok úgy, hogy Módos Gábor fotóművész fedezett fel?

– A testvérem, Rita indított el a pályán, Ő beszélt rá, hogy modell legyek. Módos Gáborral később találkoztam, rengeteget fotóztunk együtt. Megmaradt egy baráti kapcsolat is. Gábor  által kerültem az Ez a Divathoz, ahol többek közt Ő is dolgozott.

– Rendszeresen jelentek meg fotóid a Lapkiadó Vállalat, FÉNYSZÖV, MTI által. Az  Ez a Divat című magazin hasábjain is látható voltál, továbbá prospektusok, katalógusok oldalain, a Nők Lapjában, a Képes Újság – ban, Nagyító, a Fogyasztók lapjában, az Esti Hírlap – ban is. Akkoriban nagy megtiszteltetés volt egy modellnek, ha ilyen sokan foglalkoztak vele. A divatbemutatók fotózások egymást váltották.

– Jól megvoltatok abban az időszakban fizetve?

– Azt gondolom, hogy a zenészek bére ismertebb. Ehhez tudnám hasonlítani, kezdetben 150 forintot kaptam. Ki kellett egészíteni, hiszen a ruhákat, cipőket, kellékeket magunk vásároltuk fotózáshoz, a divatbemutatóhoz is tartottunk cipőket. Sokaknak mellékállása volt, én show-műsorokban kaptam lehetőséget, itt 500 forintot kaptunk. Később ez az összeg változott, sok összetevője volt, de az akkori átlagfizetéseknél mindig többet kerestem.

– Láthattuk az országos, megyei, napi, heti és havi lapok címlapjain, ekkor már egy ország ismerhetett meg a divatbemutatók kapcsán, ahol szebbnél, szebb ruhákat prezentáltál a legújabb divat szerint. Mit jelentett abban az időben ismert embernek lenni, hiszen az emberek megismertek az utcán, autogramot kértek tőled. Van valami érdekes sztorid, amit megosztanál az olvasókkal?

– Megjelent egy fotóm, amiről szüleim nem tudtak. Apám katonatiszt volt a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán, egyik írnoka mutatta neki a prospektust azzal, hogy nézd milyen jó nő! Apám este beszélte meg velem a fotós sztorit, de nem tiltott el a fotózástól, mert a tanulásban továbbra is kiváló voltam. Sokan megismertek az utcán, ehhez hozzá kellett szokni. Az általam elvégzett manökeniskola az Artistaképző Intézetben, sem tudtak ilyenre tanácsot adni, felkészíteni.  Az, hogy autogramot is kértek az emberek, nagyon nehezen szoktam hozzá.

– Napjainkban is szép vagy és jól öltözött. Van egy kisugárzásod, amiért nemcsak a férfiak, de még a nők is megfordulnak utánad az utcán, ezt hogyan éled meg?

– Minden nőnek jól esik, ha egy kicsit a figyelemközpontjában van, de ezért nekünk nőknek tennünk is kell. Ezt sokan mások is elérhetik, megtehetik, ha áldoznak időt például aerobicra, sportra. Nagyon fontos, hogy nyugodt életet alakítsunk ki magunk körül.

Tamás István