A tél emléke Most, mikor a nyár melege, már szinte éget, jólesik felidézni a hűs, fehér vidéket. Jó látni a fákat a hóleptetájon, ahogy pihen a csend, a dombon és az ágon. A fenyők zöld ruháját fehér palást fedi, a tél ezüst ecsetével a világot megfesti. Nincs forró napsugár, sem perzselő sugallat, csak hópelyhek táncolnak,…
Szavazzatok az év fájára: https://evfaja.hu/dontosfak Putnokon, az iskola öreg kertjében áll egy kőrisfa. Ez a fa, már annyi telet megélt, hogy senki sem tudja pontosan, mikor hajtott ki először. Az öregek szerint idősebb magánál az iskolánál is. Vannak, akik százötven évesnek mondják, mások szerint még régebbi, de a…
Tamás István A mindent látó kőrisfa Az iskola kertjében, a régi kis ösvényen, áll egy vén kőrisfa a méltóság fényében. Nem tudja már senki, hány telet ért meg, a régmúlt idők korát őrzik az emlékek. A szél hozta egykor, apró mag alakban, nem várta senkisem, a késő alkonyatban. Eső hullt rá, a földanya megszánta, s…
Fotó:Tamás István Alig két hónappal a botlatókövek elhelyezése után újabb méltó állomásához érkezett az emlékezés Putnokon: emléktáblát avattak a Serényi téren. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) és Putnok Város Önkormányzata közös szervezésében tartott megemlékezésen a város egykori, elhurcolt zsidó polgárai előtt hajtottak fejet. Az eseményen beszédet mondott Koszta Péter alpolgármester,…
Egy kis humor: Pattant a fémkupak, szisszent a habos ital, a pince gazdája meg csak nézett, mint a hal. – Fenség! Itt a bor a becsület, a sör nem ide való, aki dobozból iszik, az vagy bolond, vagy alávaló. Mátyás csak nevetett, kortyolgatott közben, -Tudod-e, jó ember, mi van e sörömben? – Komló fiam, amitől…
Keszler János Hét község polgármestere elmondta: Ismét benépesült a héti tópart. Újra megrendezésre került az „Őseink tudásával” elnevezésű Hét-í kézműves és termelői piac, amely ezúttal is bebizonyította, hogy a hagyományok iránti lelkesedést még a borongós, esős idő sem tudja megtörni. A zord tavaszi időjárás ellenére is sokan kilátogattak a vásárra, hogy részesei legyenek a közösségi…
Most itt állok, és nem találom a szavakat. Pedig annyi mindent kellene még mondanom neked. Olyan csend lett hirtelen, mintha a szél is halkabban fújna, mintha az idő is megállt volna egy pillanatra, csak érted, csak miattad. Nézlek, és nem akarom elhinni. Nem akarom elfogadni, hogy most már nem szólsz, nem mosolyogsz, nem vagy itt…
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kis falucskában élt egy tarka-barka kiscica. Nem volt ám akármilyen cica, igazi kis huncutfajta volt, akinek a bajusza mindig tejfölösen csillogott, mintha csak titokban mindig tejfölt evett volna. A gazdája nagyon szerette, mert bár a cica sokat aludt, nappal úgy szundikált, mintha a világ minden gondját elfelejtené. Összegömbölyödött…
Van valami különös ereje annak, amikor egy közösség együtt búcsúztatja a telet. Nem csupán évszakot váltunk ilyenkor, hanem hangulatot, lelkiállapotot, reményt is. Idén Putnokon ismét megtelt élettel a városi sportcsarnok szabadtéri színpada és udvara. Ott került megrendezésre Putnok városvezetése által, a Gömöri Tavaszváró Télbúcsúztató, amely nemcsak egy program volt a naptárban, hanem igazi közösségi ünnep…
Egyszer, nem is olyan régen, amikor az ég tele volt sötét, gomolygó felhőkkel, hatalmas vihar kerekedett. A szél süvített, az eső kopogott az ablakokon, és a villámok fényesen hasították ketté az eget. A ház eresze alatt két fecskefészek kapaszkodott a falba, de a vihar olyan erős volt, hogy a szél letépte őket, és a párkányra…