„A sikerrel élni kell, nem visszaélni” – Gondolatok, az immár Kossuth díjas Rúzsa Magdi pályájáról
Vannak művészek, akik egyszerűen csak népszerűek, és vannak olyanok, akik mögött történet, munka, hitelesség…
„A sikerrel élni kell, nem visszaélni” – Gondolatok, az immár Kossuth díjas Rúzsa Magdi pályájáról
Vannak művészek, akik egyszerűen csak népszerűek, és vannak olyanok, akik mögött történet, munka, hitelesség és emberi tartás áll. Rúzsa Magdi azok közé az előadók közé tartozik, akiknél a siker nem csupán a taps hangjában mérhető, hanem abban is, ahogyan a közönségükhöz viszonyulnak. Tizenöt évvel ezelőtt készítettem vele egy interjút a VOLTfolió díjas, zene.hu oldalra….
Tamás István: Putnokon elűzték a telet
Van valami különös ereje annak, amikor egy közösség együtt búcsúztatja a telet. Nem csupán évszakot váltunk ilyenkor, hanem hangulatot, lelkiállapotot, reményt is. Idén Putnokon ismét megtelt élettel a városi sportcsarnok szabadtéri színpada és udvara. Ott került megrendezésre Putnok városvezetése által, a Gömöri Tavaszváró Télbúcsúztató, amely nemcsak egy program volt a naptárban, hanem igazi közösségi ünnep…
Elhunyt – Dr. Ködmönné, Dr. Laczkovich Katalin Főorvos asszony
Vannak emberek, akik nemcsak élnek egy városban, hanem maguk is a város részévé válnak. Ilyen ember volt Dr. Ködmönné Dr. Laczkovich Katalin, Putnok közszeretetnek örvendő főorvosa, aki életének 72. évében, 2026. február 25-én távozott közülünk. A szomorú hírt Putnok Város Önkormányzata tette közzé, mély megrendüléssel. A város saját halottjának tekinti doktornőjét és ebben a gesztusban…
Tamás István: Sokszor nem árt az önkritika
Van valami különös ellentmondás abban, ahogyan ma élünk. Mindenről, mindenkiről van véleményünk, mindenhez is értünk. Mindenről tudjuk, mi a jó, mi a rossz, ki a szép, ki a tehetséges, ki a túl sok vagy túl kevés, csak egy dologgal nem foglalkozunk eleget, önmagunkkal. Mielőtt bárkit degradálnánk, mielőtt egy molett nőre, egy túlsúlyos férfira vagy…
Bence és a nyolc kisfecske
Egyszer, nem is olyan régen, amikor az ég tele volt sötét, gomolygó felhőkkel, hatalmas vihar kerekedett. A szél süvített, az eső kopogott az ablakokon, és a villámok fényesen hasították ketté az eget. A ház eresze alatt két fecskefészek kapaszkodott a falba, de a vihar olyan erős volt, hogy a szél letépte őket, és a párkányra…
Leél Leó emlékére
Talán kevesen tudják, talán még kevesebben sejtik, hogy Putnoknak volt egy katona költő szülötte: Leél Leó. Amikor a régi helyi források között kutattam, idős putnoki emberekkel beszélgettem, újra és újra ugyanaz a hiány fogadott, a Leél Leó neve sehol nem volt található, de a szépkorúak még emlékeztek. Nem találtam egy lábjegyzetben, sem egy mellékes utalásban,…
Bence és a héti tó
Egyszer volt, hol nem volt, a mesében is ott van ma is, a kis kíváncsi, mosolygós kisfiú, akit Bencének hívnak. Egy szép napsütéses napon Bence elindult kirándulni anyukájával, apukájával és a nagyapjával a híres Héti-tóhoz. Ahogy megérkeztek, Bence tátott szájjal nézett körbe. A tó vize kékes-zölden csillogott a napfényben, mintha apró tündérek szórtak volna…
A vers hídja Gömör kapujában – Huszonhatodszor ünnepelte Putnok Tompa Mihály örökségét
Fotó és bronzplakett:TamásIstván Van valami felemelő abban, amikor egy kisváros egy napra a költészet fővárosává válik. A 26. Tompa Mihály szavalóversenyen Putnok ismét bebizonyította, hogy a vers nem poros tankönyvlapokon él, hanem hangban, tekintetben, a dobbanó szívekben. Fotó-plakett: Tamás István Gömör kapujában, ezen a történelmi helyen, a határvidéken rendezték meg immár huszonhatodik alkalommal a…
Emlékezés Bara István fotóművészre (1942–2025)
Fotó: MÚOSZ Bara István neve összeforrt a magyar sajtófotó és fotóriporteri szakma több mint hat évtizedes történetével. 1942. február 1-jén született Budapesten, és ugyanitt hunyt el 2025. február 23-án, 83 éves korában. Életútja nem csupán egy gazdag pálya krónikája, hanem egy olyan alkotóé és szakemberé, aki meghatározó szerepet játszott a magyar fotó- és sajtóvilág intézményes…
Tamás István: Magyar hangja Viczián Ottó
Magyar hangja Viczián Ottó Van az a pillanat, amikor még fel sem nézek a képernyőről, és már tudom, pedig nem látom az arcot, nem is kell, csupán elég egy mondat, egy hangsúly, egy fél lélegzetvétel. Igen, Ő Viczián Ottó. Ilyenkor ösztönösen mindent abbahagyok, mert ha ő megszólal, tudom, arra érdemes odafigyelni. A hangja számomra nem…
