fotó: Domján Attila – Veszprémi Hírportál
Vastag Csaba Fonogram-díjas magyar énekes. A Popdaráló és az X-Faktor című műsorok révén országosan ismertté vált, de már előtte is aktívan dolgozott színházi darabokban, musicalekben. Az X-Faktor első évadának győztese. Az elmúlt időszak egyik legfoglalkoztatottabb előadóművésze.
Fotó: Filep Dávid
Újra találkoztunk. Nagyon nagy bulit prezentáltál. Milyen emlékek fűznek Putnokhoz?
Több alkalommal léptünk már fel itt és mindig szívesen emlékszem vissza az itteni vendéglátásra, valamint a kedves emberekre. Az első impulzus már most is megtörtén, mert sajnos megvacsoráztunk, – mondja nevetve. A végén akartunk megenni, azt megettük már előre. Egyszerűen nem tudtuk abba, hagyni, mert annyira finom volt. Én úgy ültem le, hogy csak megkóstolom és ezzel ellentétben megettem egy köbméter rántott húst, sült húst salátával, meg sütit, meg mindent. Ez a varázsa és a hátránya annak, ha az ember ilyen kedves fogadtatásban részesül, sajnos a diétára nem lehet figyelni.
Megszoktad már ezt a pörgést amiben élsz, hiszen aki figyelemmel kíséri életutad, zenei pályádat az látja, hogy folyamatosan foglalkoztatva vagy, illetve ha jól tudom még a putnoki fellépésed követően egy másik helyen is fellépsz.
Ma még megyünk Miskolcra is igen, amit egy picit kevésbé várok, mert az hajnali egykor lesz és már addigra kicsit fáradtak leszünk, de ott is megpróbálunk maximumot nyújtani a zenekarral, mint minden egyes koncerten.
Így visszatekintve már van egy mérleged, hogy eddig mit csináltál jól, vagy rosszul. Tanultál az esetleges hibáidból?
Terveim természetesen vannak, hiszen az már nagy baj lenne, ha nem lennének. Tanulni viszont mindenből kell, úgyhogy igyekszem is minden balul elsült eseményből továbblépni és megmerítkezve benne, nem elfelejtve, de mindenképpen tanulni belőle.
Zenei pályád egyértelműen sikeres. Hogyan éled ezt meg?
Ez egy érdekes, jó kérdés. Az ehhez való viszony az aminek változnia kell az évek során, mert azt mondja a pszichológia, hogy a sikert is el kell tudni viselni, és ez tényleg így is van. Rám régen sem volt jellemző, hogy végeredményként tekintsek az elért eredményekre.
Mennyire nehéz megmaradni, fenn maradni a zenei pályán?
Régen nagyon sok zenekar, és előadóművész volt. A különbség az, hogy most az internet és a telekommunikáció fejlődése miatt, hihetetlen gyorsan el is tudnak jutni a közönséghez ezek a dalok, és az emberek most már nem feltétlenül csak a zenekarokhoz ragaszkodnak, hanem dalokhoz is, és emiatt az a fajta kötődés már nincs meg, mint a hatvanas, hetvenes években még megvolt. Most valaki egy dallal is lehet nagyon, nagyon híres, és ezt a sikert el is lehet felejteni, ha nem ír hozzá még akár két, három havonta egy újat, egy másikat. Az új ritmusra fel kell készülni, meg kell próbálni részt venni benne. Én a magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy a saját gondolatmenetem szerint szeretek társaimmal alkotni. Nyilván mi is változtatunk a struktúrán, és nem várjuk meg, hogy egy egész lemez kijöjjön és várjuk a közönség véleményét. Dalokat írunk és jelentetünk meg külön, külön mutatjuk be őket, különböző zenei csatornákon. Most csináltunk éppen két új videó klipet és tervezzük a harmadikat. Olyan két, három havonta mindig kijövünk egy új klippel.
Tamás István
