Kezdőlap Uncategorized Portrébeszélgetés Klaudia Kovács Hollywoodi színész – rendezővel, üzletasszonnyal

Portrébeszélgetés Klaudia Kovács Hollywoodi színész – rendezővel, üzletasszonnyal

66
0

Klaudia Kovács színész-rendező, üzletasszony

Klaudia pályáját gyermekszínészként Egerben kezdte, ahol a Gárdonyi Géza színházban játszotta a Hókirálynőt. Ezt követően a budapesti Harlekin Gyermekszínházhoz került, majd innen a Pinceszínházba, ahol több darabban kapott szerepet. Művészi ambíciói már tini lányként megfogalmazódtak benne. Ezért úgy döntött, hogy Egerből az Egyesült Államokba, Hollywoodba költözik, ahol jó nevű színészektől, rendezőktől sajátíthatja el a szakmát. Tervei olyannyira valóra váltak, hogy a színház és a filmes szakma napjainkban már elismert színművészként, rendezőként, producerként jegyzi, ünnepeli. Főszerepei, díjai szinte megszámlálhatatlanok.

Klaudia Kovacs

A Lyukas zászló című szociopolitikai, történelmi dokumentumfilmjén, kilenc kemény évet dolgozott, amely a kommunizmus nemzetközi hanyatlásába és az 1956-os forradalomba enged betekintést. A művésznő az utóbbi időben, üzletasszonyként is tevékenykedik.

– Beszélgetésünket itthonról Egerből indítanám, hiszen ebből a csodálatos történelmi városból indult el a művészi pályád. Hogyan emlékszel vissza az itt eltöltött évekre, gyerekszerepeidre?

– Először is köszönöm az interjúra való felkérésedet. Köztudott, hogy nagyon szeretem Egert és roppant szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen gyönyörű kis „ékszerdobozban” születhettem és élhettem egészen15 éves koromig. A színészi kibontakozásom inkább Budapesten indult el, a gimnáziumi évek alatt de való igaz, hogy Egerben kaptam az indíttatást.

– Mikor gondoltad úgy, hogy az anyaországot magad mögött hagyva, Amerikában kezdesz új életet?
– Nem titok, akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat amikor elutasítottak a Színház és Filmművészeti Egyetemről. Abban biztos voltam, hogy nem akarok vidéken statiszta majd segédszínész lenni és esetleg évtizedekig azzal próbálkozni, hogy bebizonyítsam: igenis van bennem talentum.

– Szüleid, rokonaid, barátaid mit szóltak a döntésedhez, hogy egyszer csak nem jöttél haza?
– Már az utazásom előtt deklaráltam, hogy „Hollywoodba megyek színésznek”. Ugyan nem mondták ki, de nekem úgy tűnt azt gondolták, hogy elment az eszem, – mondja nevetve.

– Amerikába hol telepedtél le, és a tudatos cél vezérelt, vagy mindent a véletlenre bíztál?

– Semmit sem bíztam a véletlenre. Persze azért értek váratlan meglepetések és ilyenkor bölcsebb, ha az ember rugalmas. Jelen pillanatban Hollywood városát tekintem otthonomnak, a Hollywoodi hegyeket, pont a Hollywood felirat alatti részt.

– Hollywood mennyire kápráztatott el, nem volt benned valami félelemérzet, hiszen számos neves színésszel, rendezővel dolgoztál és dolgozol együtt. Kik segítettek a munkádban, valamint a beilleszkedésben?

Oscar-winning Cinematographer Vilmos Zsigmond and Klaudia Kovacs (Photo: Peter Sorel)

– Egyáltalán nem kápráztatott el Hollywood, – szerintem – csak azok szoktak elámulni, akik kívülállónak érzik magukat egy adott közegben. Én pedig inkább azt éreztem, hogy a helyemre kerültem. Idővel kiderült, hogy a legszerencsésebb dolog ami történhetett velem, hogy korábban a Színház és Filmművészeti Egyetem tehetségtelennek ítélt. Az elején senki nem segített beilleszkedni, ugyanis nem ismertem senkit. A valóságban úgy esett, hogy kitartó, és kemény munkával idővel illusztris és eredményes emberek felfigyeltek a munkámra és úgy érezték, hogy méltó vagyok a figyelmükre és a szakmai társaságukra.

– Milyen színházakban, filmekben és játszottál, rendeztél?

– A lista elég hosszú ezért inkább úgy érzékeltetném, hogy New Yorkban és Los Angelesben egyaránt dolgoztam már és a munkámért itt is, és ott is elismerték.

– A lyukas zászló című szociopolitikai filmed híre bejárta a világot. Számos jó kritikát és elismerést kaptál. Honnan jött az ötlet, hogy elkészíted ezt a filmet?

– 1998-ban megkeresett a Duna TV és megrendeltek több interjút, amit a Los Angeles-i ’56-osokkal kellett készítenem. Ahogy az lenni szokott, az utolsó pillanatban fizetség nélkül lemondták a felkérést, de én addigra már elvégeztem a feladatot és a csodálatos interjúalanyaim révén, ott álltam a nagy katarzisommal és kutatásom eredményével, amit nem hagyhattam parlagon heverni

– Nemcsak a film és a színház világából vagy ismert, hanem íróként is, több könyved, tanulmányod jelent meg angolul és magyarul is. Milyen témájú könyveket írsz legszívesebben?

– Több mint 10 évig tevékenykedtem újságíróként. Ekkor kértek fel, hogy legyek társszerzője két könyvnek. Elsősorban művészi, sikerorientált témák érdekelnek, amikor a dolgok velejéig kell hatolni, amikor mély érzésekről, hatalmas átalakulásokról, az akadályokon való felülkerekedésekről, a lélek nemességéről lehet írni.

– A magyar színművészet egyik legendás és kiemelkedő alakja Latinovits Zoltán. Valóban igaz, hogy hozzá rokoni szálak fűznek?

– Apai ágon, konkrétan az apai nagymamám révén rokonom Latinovits Zoltán.

– Mióta élsz Amerikában és a honvágyad, hogyan tudod kezelni, legyőzni?

– Már elég régen élek az USA-ban ahhoz, hogy ne legyen honvágyam. Ezért szerencsére nincs mit legyőzni.

– Min dolgozol most, és milyen a terveid vannak a jövőre nézve?

– Az igazság az, hogy babonás vagyok és ezért – elnézésedet kérem, de nem szoktam beszélni a terveimről, és a még meg nem valósult munkáimról.

– Valóban igaz, hogy kicsit elfordulva a művészvilágtól, az üzletasszony szerepét felvállalva más tevékenységbe fogtál, vagy mégis köze van a vállalkozásodnak a színházhoz, művészethez?

– Egyáltalán nem fordultam el a művészvilágtól, sőt inkább elmélyültem abban. Azonban bővítettem a „repertoáromat” az elmúlt években – ez igaz. Amerikában ez egyáltalán nem egy különleges jelenség – Mondok erre egy pár példát: Jennifer Lopeznek ruhatervező és sportegyesület tulajdonos cége van. Heidi Klum parfümöt dobott a piacra, míg Jessica Simpson divatmágnás is. A legtöbb művész sokrétű és ezért csinál több dolgot. No meg azt is fontos elmondani, hogy a művészi lét sokszor instabil, és akiben van más talentum is, az egyszerre több vasat is tart a tűzben. Az Üzleti Siker Konzultációs (www.MySuccess Consultant.com) cégem úgy nőtte ki magát, hogy amikor az emberek láttak, hogy sikerre vittem és hatékonyan menedzseltem a művészi alkotásaimat, akkor egyre többen fordultak hozzám tanácsért. És akárhányszor konzultált velem egy cég vagy egy magánember, pár hónap múlva már azt újságolta a kliens, hogy megnőtt a kereslete, sikeresen piacra dobta a találmányát, elnyerte a média figyelmét. Gyorsan rámutatok arra, hogy mit kell ahhoz csinálnia az adott illetőnek, hogy a célját elérje. Konkrét és követhető utasításokkal látom el, hogy ezt és ezt kell tennie, ilyen és ilyen gyakran, és akkor ezt és ezt az eredményt fogja produkálni a folyamat.

– Amerikában egy nőnek több lehetősége van az üzleti szférában dolgozni, mint Magyarországon?

– Magyarországon is vannak kiváló férfiak, de az átlag férfi soviniszta, felsőbbrendű és okoskodó. Mentalitásuk primitív, elmaradott és szánalmas. Csak feltételezem, hogy az üzleti szférában is e kép viselkednek a velük hasonló tudású, tehetségű és képzettségű magyar nőkkel. Mivel csak egy hónapig dolgoztam Magyarországon – amikor forgattam a filmet – ez az idő nem volt elég ahhoz, hogy ezt a kérdést a teljesség igényével meg tudjam válaszolni neked.

– Nem fordult még meg a fejedben, hogy hátrahagysz mindent, és végleg hazaköltözöl Magyarországra?

– Nem. Viszont szeretnék nyaranta több időt eltölteni Egerben, és sokat barangolni Magyarország, Erdély és a Felvidék kevésbé reklámozott, de annál nagyobb kincseket rejtő régióiban.

Szerző: Klaudia Kovács Hollywood városán belül a Hollywoodi hegyekben a Hollywood felirat alatt él és alkot. Az interjú Amerikai  és Magyar lapokban is megjelent.

By Istvan Tamas / executive editor of the American-Hungarian News Magazine

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here