Nagyon korán, már 3 évesen ritmikus sportgimnasztikázott, ennek köszönhetően mozgáskultúrája nagyban hozzájárult sikereihez, karrierjéhez. Nemcsak a sportot, hanem tanulmányait is komolyan vette.
Az általános iskolát Budapesten végezte, majd az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában érettségizett. Tanulmányait a Testnevelési Egyetemen folytatta, ahol tanári és úszó- RSG edzői szakdiplomát szerzett. Sokszor láthattuk a kifutón, valamint magazinok címlapján, mint modellt, manökent.
Nem egy hétköznapi gyerekkorod volt. Folyamatosan tanultál, sportoltál. Visszaemlékszel még gyermekkorod izgalmasabb és fontosabb eseményeire?
Mindig „túl jó gyerek” voltam: olyan, aki jól viselkedik, szót fogad, megtanulja még a kisbetűket is a tankönyvből, és aki belebetegszik abba, ha nem ötös a kapott érdemjegy. Ilyen hozzáállással maga az iskola is túlságosan izgalmassá vált számomra. Ami könnyedén ment az általános iskolában, az már csak nagyon nagy erőfeszítéssel volt elérhető az általam választott gimnáziumban.
Miután nem követtem nővéremet a Balett Intézetbe (és ezt nagyon sokáig bántam), orvos akartam lenni. A sors mégis a Testnevelési Egyetem felé terelt. Éveken keresztül készültem a felvételire, hiszen olyan sportágakban is megmérettettem, amelyeket eddig csak távolról láttam. Ekkor kezdtem szertornázni, atletizálni.
Az egyetemen sport téren kinyílt előttem a világ! Imádtam, hogy mindenbe bele lehetett kóstolni! Itt tanultam meg minden úszásnemben úszni, teniszezni, síelni, kajakozni, gerelyt hajítani, stb. Persze nem minden mozgásforma ment könnyedén, igencsak bukdácsoltam pl. kézilabdából és súlylökésből. Elméleti tárgyakból faltam az anatómiát! Talán mégis orvosnak kellett volna mennem?
Középiskolás, valamint az egyetemi éveid során fogalmazódott meg benned, hogy manöken leszel?
Nem, nem terveztem, nem is gondoltam rá! Egy nap – ahogy az egyetemre igyekeztem – az utcán állított meg egy fotós, és megkért, hogy egy fotózás erejéig legyek a modellje. Mivel az első képem azonnal címlapra került, többen is érdeklődtek utánam a szakmából. Így kezdődött.
Milyen érzés volt először viszontlátni magad egy magazin címlapján?
Eleinte hihetetlennek tűnt! Nem igazán értettem, hogy hogy kerülök hirtelen az iskolapadból, a sportpályáról a címlapra! Az ámuldozás mellett persze ugrálni tudtam volna örömömben! De talán meg is tettem, mondja mosolyogva.
A fotómodell és manöken vizsga elvégzése után folyamatosan kaptad a felkéréseket. Milyen lapok, magazinok, illetve kik kerestek meg?
Folyamatosan kaptam felkéréseket fotózásokra, divatbemutatókra, reklámfilmekre. A kor legnevesebb fotóművészeivel dolgozhattam együtt. Képeim exkluzív naptárakban, reklámkiadványokban, valamint a legnívósabb magazinok címlapjain jelentek meg: Ez a Divat, Füles, Fürge Ujjak. A Fabulon babaápolási cikkek és a Méta Sportruházat reklámfilmek szereplője voltam. Kedveltem a fotózásokat, filmforgatásokat, de leginkább a divatbemutatókon, a kifutón éreztem otthon magamat. Magyarországon a Skála-Coop áruházlánc és az S- Modell butikhálózat reklámalakja voltam, rendszeresen felléptem a Hungarotex, a Magyar Divat Intézet, valamint az OKISZ Labor által szervezett divatshow-kon. Gyakran léptem kifutóra külföldön, így Cipruson a Skála-Coop, vagy Ausztriában az Ostermann divatcég exkluzív divatbemutatóin.
Sok neves és elismert fotóssal dolgoztál. Kik voltak ők?
ABC sorrendben: Bacsó Béla, Bakos István, Ékes János, Fábri Péter, Fenyő János, Módos Gábor, Rákoskerti László, Tóth József Füles, Tulok András, Zétényi János
Mennyivel másabb napjainkban a modellek élete, mint a ti időtökben volt?
Erről sajnos nincs infóm, távol sodort az élet ettől a szakmától.
Értelmiségi családból származol. Szüleid mennyire segítettek a pályádon, illetve céljaid elérésében?
Édesapám egyetemi tanár, majd az Állami Számvevőszék elnöke volt, édesanyám az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense. Biztos jobban örültek volna, ha a közgazdasági, vagy a jogi pályát választom, de soha nem akartak ráerőltetni semmire. Hagyták, hogy magam határozzam meg a céljaimat, és maximális segítséget nyújtottak annak érdekében, hogy azt el is érjem.
Nem árulok el titkot olvasóinknak, hogy három gyermek édesanyja vagy. A gyerekek miatt hagytad abba a modellkedést?
Ahogy a karrierem kezdete sem tudatos tervezés eredménye volt, pályafutásom végét is a körülmények határozták meg. Amikor első gyermekemet vártam, biztos voltam abban, hogy megérkezését követően visszatérek a kifutóra. Tudtam, hogy családon belül meg fogjuk tudni oldani a gyerek felügyeletét arra az időre, amíg dolgozom. Akkor még nem számoltam a saját érzéseimmel. Őt hónapos lehetett a fiam, amikor ismét felkérést kaptam Ausztriába, az Ostermann bemutatóra. Sokáig vívódtam. Szívesen elvállaltam volna, de nem tudtam elképzelni, hogy több napra elszakadjak a gyerekemtől. Hát nem is szakadtam el tőle. Elvállaltam a munkát, és vittem magammal a fiamat. A teljes napokat igénybe vevő ruha-, illetve koreográfia próbák alatt, majd azt követően a bemutató ideje alatt édesanyám vigyázott rá a szállodai szobában. Szinte alig lehettem mellette. Hazaérkezésem után megszületett bennem a döntés – abbahagyom. A mai napig sem bántam meg.
Mi a kedvenc időtöltésed, hobbid? A mindennapjaid, hogyan telnek?
Mint mindenkinek, a nap meghatározó részét a munkám tölti ki. Saját cégünkben dolgozom marketing vezetőként. Igen, ez érdekes, hiszen nem erre készültem, de mivel erre vezetett az utam, fokozatosan beletanultam.Már nem kicsik a gyerekeim, így több időm van az életemet végigkísérő legnagyobb szenvedélyemre – a sportra. A mozgás nekem olyan, mint másnak a levegő – nem létezhetek nélküle. Vannak akik csodálnak, vannak akik fanatikusnak tartanak miatta. Minden hétköznap reggelt fitness edzéssel indítok. Hol terembe megyek intenzív csoportos órára, amit még kiegészítek gépeken végzett erősítéssel, hol otthon dolgozom, a saját felszerelésemmel. Minden edzést tervszerűen felépítek (sokat segít ebben a végzettségem és a jelenlegi edzőmtől tanultak). Ezek a tréningek növelik az állóképességet, a fizikai erőt, és mint egy „testszobrász”, formálják a testet.
A napi edzéseken túl rendszeresen teniszezem (néhány évvel ezelőtt még amatőrben versenyeztem, ma már a játék öröméért játszom), squash-olok, futok, úszom, bringázom, síelek, vízisízem. Képtelen lennék lemondani a mozgásról, ettől érzem, hogy vagyok, hogy bírom, hogy élek. Az estéim nyugalmasabban telnek, ilyenkor szívesen nézek filmet, vagy olvasok. Hétvégenként szeretek kimozdulni. Imádom a természetet, a kirándulást, a baráti összejöveteleket, és ilyenkor van néha lehetőségem a másik nagy szerelmem kiélésére, a táncra.
Felejthetetlen élményt nyújt és feltölt az utazás. Egyiptomban beleszerettem a víz alatti élet látványába, remélem – most, hogy már megszereztem a búvárengedélyt – lesz még alkalmam oda visszatérni!
Tamás István
