A nap verse: T. Fiser Ildikó Igaz szerelem
Egekig felér a lángoló tűz Szikrái csillagokkal fénylenek Olthatatlan vágy varázsos világa Lelkünket betöltő végzetek A tűz nem alszik, míg tápláléka Nap mint nap megterem Apró ágak mindkettőnk kezéből Örök parázsként őrizve meg Egy rönk, s a láng újra lobban Lelkünk ismét egymásba szárnyaló Szívünket melengető, örök parázs Együtt őrizve sosem hamvadó Tisztelet és elfogadás…