Tamás István: A tél emléke
A tél emléke Most, mikor a nyár melege, már szinte éget, jólesik felidézni a hűs, fehér vidéket. Jó látni a fákat a hóleptetájon, ahogy pihen a csend, a dombon és az ágon. A fenyők zöld ruháját fehér palást fedi, a tél ezüst ecsetével a világot megfesti. Nincs forró napsugár, sem perzselő sugallat, csak hópelyhek táncolnak,…