Tamás István: Portrébeszélgetés Elisabeth Ottenberger többkötetes íróval, költővel 

Az erdélyi származású írónő, Nagyváradon kötött házasságot férjével, Otto Johan Ottenbergerrel, majd ezt követően Nürnbergben telepedtek le és az óta is ott él. Két gyermek büszke édesanyja. Első két verseskötete 2002- ben jelent meg. Ezt követően novellákat és regényeket írt. Irodalmi munkássága elismeréséül több elismerésben, díjban részesült: az „Év Prózája” Nagydíj,Eger 2003. „Arany Oklevél,”  „A drogos kislány „című verséért,jelentős magyar-német társadalmi munkájáért szintén kitüntették.

A drogos kisleány
Hol a fekhelyem nékem?
-Kérdezem tizenévesen.
Állomásban,utcán,vagy a férfiak ölében?
Magamat rontom,ölöm,anyám menteni akar,
de ez nékem már nem öröm.
Apám elhagyott,elment messzire.
De tavasz jön a tél után,
május,ami kedves,vidám.
Nékem nem jött a tavasz,
csak az anyám.
Ki mellém ült,és velem szívta a drogot.
A reggel tele volt szemekkel,
de anya és lánya szeméből
a fény már kialudt.
Feküdtek este,
egy koszos pokróccal letakarva
az állomás hideg kövén,
egy pár kutya és drogos között.
A manó vénnek született,
de ők,ketten a drogtól
nagyon megöregedtek.
Vézna kislány karja öleli anyját,
ők az ég sötét csillagai.
Égő gyufaszál csak a fényük,
koldulás csak az életük.
Cipelik ágyukat,
terhüket az utcán,
a feledés és a drog
fájdalmasan öleli őket át,
mint anya leányát.
Anyám,hallod a szél hangját?
Szerelemről,boldogságról mesél?
Hazudik a szél?Vagy igazat beszél?
Nem hazudik,leányom.
Hideg van,jön a tél.
Anya és leánya,az állomás mellett,
bíztatják egymást.
Csak még egy nap,
és holnap elég lesz!
Sok holnap telt el,
és ők maradtak…
Anyám,menj!
Hagyj engem,hogy meghaljak!
Nem hagylak,leányom,
nem mehetek,csak veled.
Egy nap,messzi útról jött egy ember,
ki reájuk ismert.
Az anyára,ki nem hagyta gyermekét,
a leányra,akit ő nemzett.
Apám!Segíts anyámon,
ki engem menteni akart!
Segítek,gyermekem,ha te is jössz velem.
Így mentett meg egy apa,
egy anyát,és egy gyermeket.

„A Tajgától New-Yorkig” című regénye 2008-ban Nagyváradon jelent meg, ami nagy sikert aratott,megfilmesítésre alkalmasnak találták,amit a helyi újság is leközölt. 2019-ben Szolnokon elvégezte a Prózaíró Mesterkurzust,Oklevélben részesült.

Nürnbergben jelenleg bemutatja a kortárs írókat a „Nosztalgia Irodalmi Klubban” immáron nyolc éve.

A sorsnak köszönhetően, közös munkánk eredményeként, voltszerencsém személyesen megismerni a napjainkban is jó tollú irodalmárt.

– Hol töltötted a gyerekkorod, illetve hol kezdted a tanulmányaidat?

– Nagyváradon töltöttem gyermekkoromat. Büszke vagyok rá, hogy ott is születtem. Elemi iskoláimat szintén szülővárosomban a Fehér Apácák Iskolájában kezdtem, majd felvételt nyertem  a nagyváradi Fémipari,Műszaki Középiskolába, ahol  műszaki  rajzolóként végeztem.

– Nagyon régen Németországban élsz. Beszélnél róla, hogy Erdélyből miért települtél Nürnbergbe?

– A férjemmel Nagyváradon esküdtem meg,aki német származású volt, így 1985-ben,mint hazatérő német család,hivatalosan letelepedtünk Nürnbergbe.

– Emlékszel még rá, hogy mikor és kinek írtad az első versedet?

– Az első versemet férjem, Otto halála után 2002-ben írtam a magyarság szeretetemből, hogy gyermekeim, unokáim, valamint az irodalmat szerető magyar emberek részére fennmaradjon.

– Egyből két verseskötettel is jelentkeztél 2002-ben. Mi inspirált arra, hogy kiadasd a költeményeidet?

– Nagyon szeretem a magyar nyelvet,és az irodalmat, gondoltam, szívesen megosztom érzéseimet,gondolataimat a Kedves Olvasókkal is.

– Írtál novellákat, regényt. Mi késztetett az irodalmon belüli műfajváltásra?

– Úgy gondoltam, a vers, mint műfaj eléggé korlátolt, szűk kifejezésforma, ezért áttértem a novella,és regényírásra. Sokat tartózkodtam idegen országokban, így élettapasztalatomat gyarapíthattam,és átadhattam Kedves Olvasóimnak.

Milyen terveid vannak a közeljövőben? Tervezed- e, egy újabb kötettel megörvendeztetni az olvasóidat?

– Most dolgozom legújabb regényemen,,amit minél előbb szeretnék kiadatni. Ez az új könv a székelyföldi magyarok életéről szól.

Szerző: Sok sikert az új könyvedhez, biztosan sokunknak élmény lesz olvasni!…

Tamás István

Reggel8.hu