Madarak daloltak a fák tetején fenn, a hajnal már pislog a Sajó – völgyben. Putnokon, egy csodás festői tájon, egy pásztor ébredt, kopott szalmazsákon. Félpőrén kelt, mint a falu bolondja, szeméből az álmot a kútvize kimosta. Szakálla kócos volt, összeálló csutak, ráfért volna valami finomabb illat. Mint bakkecske, ami vén, s komor, saját ebe ugatta,…
Beszélgetés a vadak és az emberek közötti egyensúlyról. -” A farkas nem a mesében van, itt jár az udvaromban” -„Éjjel csendben, szinte hangtalan jött. Csak egy-két vérnyom maradt utána, a kerítésen is ott volt a nyoma. Farkas volt, mondja egy gazdasszony”. Farkasok, hódok medvék, de kié az erdő? A hegyekben, erdőkben, már nemcsak a madarak…
A madarak vidáman csirregtek a kora nyári reggelen. A putnoki pásztor, ezen a napon is, mint általában mindig rosszkedvűen ébredt. Szinte fél pőrén, egy szakadt vászongatyában, úgy, ahogyan az isten megadta, botorkált ki az udvarra, ahol a gémeskút itatójában kimosta az éjszaka lidérces álmait az előző nap szutykaitól összetapadt szemeiből. Seszínű, ronda szakállát pedig hanyag…
