Tamás István: Van új a nap alatt
Tamás István Reggelente, amikor felébredek, egy ideig még nem mozdulok, fekszem, és hallgatom a csendet. Az ablakon beszűrődik a reggel halvány fénye, a kertben megszólalnak a madárhangok, a kutyám farkcsóválva ugatja őket, mert ők már barátok. Én arra gondolok, hogy megint itt vagyok. Aztán magamban elmosolyodom. Nem azért, mert valami különös történt….
