A legszebb ének
Az éj palástja ráterítette az ezüst
zöld fenyvesekre puha uszályát,
reszkető lelkemre a vágyakozás csodáját.
S ím, látom a sűrű, vad hóviharban
(miként ablakomon tolvajként kinézek)
hogy lépteid árnyként hozzám kísérnek!
Midőn mind közelebb, s közelebb érsz,
szívem páros fehér galambját küldöm feléd,
Csak a világító telihold és az éj leple beszél.
Füleidben muzsikálnak mámoros éjszakáink,
Tudom, akkor is jössz, ha e csúf világ kitaszít.
S ide érkezvén hozzám gyönyörű lényed,
Így szólok:
Kenj fel engem a szerelem olajával, kérlek!
Megmártózunk együtt kéjes örömökben,
Önfeledten hancúrozunk a végtelenben.
Belépsz az ajtómon, ajkad szóra így nyitod:
-Annyira vágytam rád, hogy lássalak, érezzelek,
Nincs fontos semmi, csak szemeidbe nézhessek!
-Óh, kedvesem, Dod, csakhogy eljövél,
Hisz Te vagy életemben a mirtusz,
S virága, szerelmi bájital édes oltára!
-Itt maradok, szépséges Ráájá, karjaidban,
Hisz Vénusz oltalmaz bennünket titkainkban.
-Mérhetetlen öröm ez szívemnek, lelkemnek,
Jer, édes Dod, áldozzunk együtt a szerelemnek!
De jaj, a pirkadat felszakította a sötét eget,
Kezdtek kivilágosodni körben a magas hegyek.
A fenyők fehér pompában, fénylőn virítottak,
A két szerelmes, Dod és Ráájá elbúcsúztak.
Keserves könnyeket egymásnak ejtettek,
Mert a napfelkelte véget vetett örömüknek.
Újra várhatják a mindent beborító, rejtelmes sötétséget,
Hogy bódító mirtuszvirággal pecsételjék szerelmüket!
Édesanyám kedvenc tanítványa Szikszai Ilona Ilka ime költő lett, úgy ahogy ő annakidején már előre vetítette. Remek könyveket ad ki és tehetséges verseket ír. Mesterasszonyának, Ihász-Kovács Évának volt tanítványa és most egy kicsit az enyém! De uramisten, mit is mondok, egy költőnek nem kell már mester, hisz vesrei remek kis darabok már most. Gratulálok Ilka és csak így tovább. Szíved, lelked költő, légy rá büszke! Igazán!
Szeretettel:
Lovag Bornemisza Attila
Kedves Attila! Édesanyád az én mesterem is volt. Ihász – Kovács Éva emléke örökké bennünk él. Számomra és még sok-sok ezer irodalmat szerető embernek, a napjainkban is a példaképe. Soha nem feledjük, emlékét megőrizzük.
Köszönöm kedves barátom! Nagyon kedvelt téged, mintha a fia lettél volna. Tehetséges, jó embernek tartott és én is mint jó barát!
Köszönöm, hogy nem felejtetted el édesanyámat kedves István barátom!
Te még ma is szellemi társ vagy a Cserhát Művész Körben! Örülök neked!
Isten áldjon meg, sok-sok szeretettel!
Lovag Bornemisza Attila