Fotó: Majorváry Szabó Sándor A költészet világnapja alkalmából írt verse Hol jársz? Monoton kattognak jövőm fogatlan kerekei, rémes rímeket kaparok szétfoszló lélekpapír fecnikre. Ócska ódám szürke képei súlytalan hullnak feledésbe, s a tinta, mint alvadt vér lassan megdermed verseimben. Hol jársz ihlet lopó kacér múzsája tollamnak? Neked könyörgött ködbe rejtőzött, megtört hitem, mint…
A legszebb ének Az éj palástja ráterítette az ezüst zöld fenyvesekre puha uszályát, reszkető lelkemre a vágyakozás csodáját. S ím, látom a sűrű, vad hóviharban (miként ablakomon tolvajként kinézek) hogy lépteid árnyként hozzám kísérnek! Midőn mind közelebb, s közelebb érsz, szívem páros fehér galambját küldöm feléd, Csak a világító telihold és az éj leple beszél….
Tamás István Nőnapra Mosollyal teli arcokkal virágok csodás illatával ma a Nők napját ünnepeljük sok,sok szál virággal. A szeretet lángja lobban most az érző szívekben. Boldog Nőnapot kívánok s nyugalmat a lelkekben. Kép-vers: Tamás István
Tóth Ede színműíró, költő – született: (Putnok, 1844. október 4. –meghalt: Budapest, 1876. február 26.) Tóth Ede Húzzad, húzzad… Húzzad, húzzad keservesen, Ne erősen, csak csendesen; Az eleje legyen epe, Csöndes álom a közepe. Csak a vége riadjon fel, Hogy a lelkem támadjon fel; Búbánatom messze szálljon S ablaka előtt megálljon. Kopogtassa fel álmából, Költse fel puha ágyából, Titkon…
Tamás István Gömör Szívemben hordozom a gömöri réteket futok velük csendben völgyeken, bérceken. Meghajlok a fákkal a patakok medrével aranyvizű források parti fövenyével. Vidám madarakkal nótázok a szélben hűs Sajó vizében fürdök a napfényben. A görbe hátú tájon ha megpihen szemem halastótükrében önmagam keresem. Keresem a fákban vizekben, réteken sziklafalba vésem egykor én itt éltem…
Szikszai Ilka Elutazásom A táj bűvöletét letekerem magamról, Mint a kígyó vedli bőrét, szabadul! De jól kell ám vedlenem, hogy a régi bőrömből ne maradjon semmisem! Mert fertőzéseket okozhat a régi bőr, Nekem lelkemet kell kiszakítani tövestől! Nem akarom hordozni emléked vádját, Hol bíborlángokban elvakulva vártam rád. Hol az éjjelek tüzes zivatara megégetett, Vele…
Tamás István Remegés Puha párnádra rátelepszik az éj Szíved dobbanása a csend remegése Aranycsillag játszik arcodon lelkedben felcseng kettőnk zenéje Aludnál, de a zene egyre szebb lesz annyira szép, hogy megremegtet Te meg Én táncolunk az éjben Akár szerelmes angyalok remegünk a fényben Álmodj csak kedvesem ablakod alatt virágok ölelkeznek egy furcsa érzés ringatja tested…
Tamás István A szív fájdalma Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, de nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál. Hisz arcán ott marad a fény, amit régen láttál benne, és minden bántó mozdulat csak egy torzult szeretet jele. Nem kiálltasz, nem üvöltesz, csak némán nézed a távolt, mert hűséged már nem erő, csak lánc,…