Van valami különös bája annak, ahogyan Orosz Margit szavai megszületnek.
Az olvasók már az 1970-es évek végén, a ’80-as években találkozhattak a nevével. Akkor még az IM, az Észak-Magyarország és a Napjaink folyóirat lapjain jelentek meg versei, amelyekben már ott bujkált mindaz a lélekteli kifejezésmód, ami mára védjegyévé vált, viszont azóta hosszú és gazdag irodalmi út áll mögötte. Versei rangos irodalmi, művészeti folyóiratokban láttak napvilágot, a Holnap Magazintól kezdve a Délibábon, A Hetediken, a Klárison és Montázsmagazinon át a Magyar Múzsáig, az Agria-ig és a Muravidék-ig.
2013-ban jelent meg első kötete, a Tűnődések, amely a „Alkotók és alkotások” sorozat részeként a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezután sorra követték a könyvek: A csend hangjai (2015), Lelkek zenéje (2018) és a gyermekekhez szóló Gyermektükör (2018). Mindegyik más és más arcát mutatta a költőnek, de mindegyik mögött ugyanaz a szív dobogott. Az, amelyik egyszerre szereti a hazát, a szülőföldet, a természetet, és nem feledi az emberi kapcsolatok melegét sem. Eddig már nyolc kötete látott napvilágot, az olvasói, rajongói örömére.
Margit nemcsak ír, hanem jelen van, könyvbemutatókon, irodalmi esteken, író-olvasó találkozókon, ahol sokan láthatták, hallhatták személyesen is verseit. Munkássága eljutott Budapestre, Miskolcra, Debrecenbe, számos vidéki városba, sőt a határokon túlra is. Versei gyakran csendülnek fel ünnepi műsorokon, tanítványai szavalják őket, és több műve megzenésítve is életre kelt.
Nem áll távol tőle a közösség szolgálata sem. A TIT keretében iskolákban tart előadásokat, rendszeresen ír esszéket, interjúkat és kulturális beszámolókat a Montázsmagazin és a Kláris hasábjain. Zsűritagként is ott ül a városi és községi versmondó versenyeken, ahol figyelmes tekintetével és bátorító mosolyával segíti a fellépőket.
Orosz Margit versei nem harsányak. Nem akarják túlkiabálni a világ zaját – inkább halk, de tiszta szavakkal szólnak mindenkihez. Megidézik a természet csöndes ünnepeit, a szülőföld illatát, a hagyományok becsületét. Ugyanakkor ott van bennük a nemzet és anyanyelv sorsáért aggódó ember hangja, a pedagógus felelőssége, az anya szeretete, és a társ megértő vallomása.
Talán írásait éppen ezért olvassuk úgy, mintha saját gondolatainkat, érzéseinket mondanák ki. Mert Margit költészete nem kívülről nézi az életet, hanem benne él, és onnan, a szív közepéből szól hozzánk.
Tamás István
