Szikszai Ilona író, költő. A nap verse

Jászjákóhalmán nevelkedtem, kedves kis településemet érzem
szülőfalumnak, bár Jászapáti városában születtem. Szolnokon élek.
Tagja vagyok a Cserhát Művész Körnek, budapesti központtal.
Szolnokon az Aranysor Író Klubnak. Budapesten a Római Sas
Birodalom és Lovag Rend irodalmi munkásságomért lovaggá ütött. A
Szenátus Kulturális Hivatalában számítanak tevékenységemre, ahol
fejlődhetek. A Cserhát Művész Körtől Aranytoll Oklevelet vehettem
át. Ám minden díjam nem szeretném felsorolni, mert a végén még
„elszállnak” a verseim. Végzettségemről egy pár szót ejtenék:-
Budapesten elvégeztem a Magyar Író Akadémián a „Szépírói
Mesterkurzust,” Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát
szereztem, és „Az írás, ami meg is jelenik” Mesterkurzust. Szolnokon
a versíró szekcióban oktatott Jenei Gyula József Attila-díjas író, költő,
főszerkesztő, tanár Úr, ahol szintén Mesterkurzusi végzettséget
szereztem. Leginkább online felületeken publikálok. Eddig öt kötetem
látott napvilágot, versek és novellák. Vallom: a művészet összetartó
ereje békét, megértést, szeretetet közvetít világunkban.

Szikszai Ilona

Menedéked lettem

Már nem szedheted fel a múltból jövőd

fonalát.

Egyetlen menedéked csak én vagyok, jer

hozzám!

Rázd le nálam fárasztó utad

porát.

Add át nekem életed széttépett

ruháját.

Újat szövök a szerelem lágy

selymével-

Babusgatlak, „olybá” leszel, mint anya

gyermekével.

Sorsod szenvedésében nálam lelsz

nyugalmat:

Csillagpárák hullnak rád óvó

karjaimban.

Szemeidből gyönyörű gyöngyök arcomra

pörögnek,

Keserves csalódásaid lelkedben

pörölnek.

Vígaszt nyújtok suttogó, szépséges

szavaimmal,

Megfáradt homlokodat áldom gyógyító

balzsammal.

Elringatlak, hisz vándorlásod nehéz

súly,

Magam adom neked szent

vígaszul.

Tipord el karmádat, mi rabságban

tartott,

Fordítsd felém lángokban égő

arcod!

Menedéked lettem, én

Mindenem,

Simuljunk egymáshoz meghitten

Kedvesem!

Élő szerelmünk hiteként jöttél hozzám

vissza,

Nincs más menedékünk, hisz szerelmünk

tiszta.

Tiszta, mint hűs forrásból merített

élet vize,

Az idő béklyójába többé nem merülünk

bele.

Mert megszabadultunk több ezeréves

átoktól,

Menedéked lettem az Égiek

akaratából.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük