Karácsony előtt mindig sokasodnak a programok. Nemcsak a bevásárlóutcák telnek meg, és a naptárunk lapjai, hanem a gondolataink is. Ilyenkor az ember óhatatlanul számot vet, hogy mit is adott az év, mit is vett el, és mi az, ami mégis megmaradt. A fények, a gyertyák, a várakozás csendje mind arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak ajándékot, hanem figyelmet is illik adni egymásnak és természetesen önmagunknak.
Ebben a különös, érzékeny időszakban kapott hangsúlyt december 20-án a Magyar Alkotók Internetes Társulása (MAIT) által bemutatott „A szerelem parazsa” című antológia, amely József Attila születésének 120. évfordulója előtt tiszteleg. A kötet nemcsak emlékezés, hanem párbeszéd is, a múlt és jelen klasszikus örökségének és a kortárs hangok találkozása egyben. József Attila neve nem emlékműként áll előttünk, hanem élő kérdésként, hogy mit is jelent ma szeretni, hinni, küzdeni, embernek maradni?
A cím sokatmondó. A parázs nem hivalkodó, nem követel figyelmet, mégis benne rejlik a tűz ígérete. Pontosan ilyenek ezek az alkotások is. Kiváló művészektől, versek, novellák és festmények alkotják az antológiát, amelyek nem hivalkodó válaszokat adnak, hanem csendes felismeréseket kínálnak az olvasóknak. A kötet lapjain ott izzik az emberi kapcsolatok törékenysége, a vágy az elfogadásra, a szeretet iránti sóvárgás, mindaz, ami karácsony közeledtével különösen felerősödik bennünk. A kiváló festőművészek mellett, öröm volt számomra, Simon M. Veronika világhírű alkotásait újra megcsodálni.
Az antológia bemutatója egyben az „Adjonisten Jézusunk” című vers- és festménypályázat díjkiosztó ünnepsége is volt. Ez az esemény túlmutatott az alkotások elismerésén, egy valós közösségi élménnyé vált. Ez is bizonyítéka annak, hogy az alkotás nem magányos cselekedet, hanem hidat épít ember és ember között. Édes Richárd előszava iránytűként szolgál az olvasónak, segít eligazodni ebben a sokszínű, mégis egységes szellemiségű kiváló kötetben.
A kötetet Majorváry Szabó Sándor, a MAIT elnöke, mentora és Szabó Zsolt titkár és szerkesztő ajánlja jó szívvel, az olvasók figyelmébe, és talán ez a „jó szívvel” most az újévben többet jelent, mint bármikor. Karácsony után ugyanis nemcsak ünnepelni tanulunk újra, hanem remélni is. A szerelem parazsa nem kész válaszokat ad, hanem nyugalmat, azt a csendes, belső szeretetet, amelyre az ünnep előtt, és talán egész évben a legnagyobb szükségünk van, amire oly sokan vágytunk.
Tamás István
