Kép:Tamás István
Donald Trump „kiválónak” nevezte alaszkai találkozóját Vlagyimir Putyinnal. Három órán keresztül tárgyaltak a világ legégetőbb kérdéseiről, majd kiálltak a sajtó elé, és semmit sem mondtak. Néhány udvarias szó, néhány a sajtósoknak is homályos mondat, és ennyi. Nem válaszoltak kérdésekre, nem tártak fel részleteket. Vajon miért? Mit titkolnak?
Történelmünk tele van intő példákkal. 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékai országokat daraboltak fel, népeket adtak cserébe a hatalmi alkuért. 1945-ben Jaltában újra rajzolták Európát, miközben a kis nemzeteknek nem jutott szava. Most is ugyanez fenyeget, mivel a nagyhatalmak ismét tárgyalóasztal mellett dönthetnek a világ jövőjéről, a mi jövőnkről, anélkül, hogy minket bárki megkérdezne.
Trump szavai – „sok mindenben egyetértettünk, előrelépést értünk el” – de vajon mit jelentenek? Egy béke felé vezető lépést? Vagy inkább azt, hogy az Egyesült Államok és Oroszország új befolyási övezetekről egyeztetett? Amennyiben így van, vajon ki lesz az, aki ismét a rövidebbet húzza? Ukrajna? Európa? Mi magunk?
És mi a helyzet Kínával? Lehet-e egyáltalán bármiféle „világrendről” beszélni Peking nélkül? Nem arról van-e szó, hogy az amerikai–orosz közeledés valójában a kínai hatalom ellensúlyozásának része, miközben a kis országok megint csak eszközzé válnak egy játszmában, amelyhez semmi közünk nincs és nem is lesz?
Trump panaszkodik a háborúpárti körök nyomására, de egy vezetőt nem azért választanak, hogy panaszkodjon, hanem hogy döntsön! Ha valóban a béke mellett áll, akkor ne szavakkal bizonyítson, hanem tettekkel, és ne küldjön újabb fegyvert, ne áldozzon újabb milliárdokat Ukrajnára, ne sodródjon a háttér erők akaratával.
A világ nem egy újabb Jaltára vágyik. Nem titkos alkukra, nem homályos megállapodásokra, nem arra, hogy a nagyhatalmak a saját érdekeiket védve mások sorsáról döntsenek. A világ, békére vágyik, de valódi, őszinte békére, nem a kulisszák mögötti alku békéjére.
Ezért kell kimondani: ha Trump és Putyin találkozója valóban „kiváló” volt, akkor ideje elmondani, kinek volt az. A békére szomjazó embereknek? Vagy azoknak a hatalmi köröknek, akik ismét osztozkodnának a világ fölött?
Mert ha a béke csak egy látszat függöny, amely mögött újabb paktum születik, akkor nem csupán árulásról van szó, hanem a történelem legsötétebb árnyainak visszatéréséről.
Tamás István
