A történelemben nem ritka, hogy a birodalmak nem külső ellenség, hanem belső tévelygés, hatalmi gőg vagy önjelölt vezérek révén omlanak össze. Egyre többen érzik úgy, hogy az Európai Unió jelenlegi bizottsági elnöke, Ursula von der Leyen, nemcsak irányt tévesztett, hanem az integráció egyik legmélyebb válságát idézte elő. Az elmúlt évek brüsszeli döntéssorozatai, legyen szó a vakcinabeszerzések homályos részleteiről, a szuverenitást korlátozó jogállamisági mechanizmusokról, vagy épp az uniós gazdaságpolitika zavaros irányairól, mind-mind rávilágítanak egy tényre: ez az Európa nem az az Európa, amelyet a polgárok, vagy mi magyarok megálmodtunk.
A bizalmatlansági indítvány: lehet szimbolikus, vagy végzetes?
Júliusra bizalmatlansági indítvány készül Ursula von der Leyen ellen, aminek hírét nem hivatalos csatornák szivárogtatták ki. Jelenleg még kérdéses, hogy a kiszivárogtatás egy tudatos politikai nyomásgyakorlás volt-e a csütörtöki-pénteki EU-csúcs előtt, vagy valóban elkezdődött a politikai visszaszámlálás. Akárhogy is, a bizottsági elnök napjai megszámláltnak tűnnek, ha nem a posztján, hát a politikai hitelességében.
Mert ne legyenek illúzióink: a válság nem csak Ursula személyéről szól, hanem arról a szemléletről is, amit képvisel. Egy föderalista, központosított, értékalapúnak mondott, de valójában erőteljesen ideológiailag vezérelt Európáról, ahol a nemzeti érdekek gyakran hátrasorolódnak, és ahol az állampolgári akaratot sokszor Brüsszelben írt forgatókönyvek írják felül.
Fotó: Tamás István -Ursula von der Leyen
Európa – vezetés nélkül?
Sokan megjegyzik, ha Ursula megbukik, ki jön helyette? Való igaz, az Európai Unió politikai struktúrája ma annyira túlbürokratizált és elszakadt a valóságtól, hogy nehéz olyan vezetőt találni, aki képes lenne összehangolni a nemzeti önrendelkezést és az uniós együttműködés elvét, de éppen ez mutatja, mennyire fontos lenne egy korszakváltás.
A kérdés már nem az, hogy ki vezeti Európát, hanem hogy hogy lehet-e még jól vezetni egy olyan kontinenst, ahol az intézmények saját hatalmukat féltve gyakran inkább akadályozzák, mint segítik a fejlődést.
Ursula öröksége, építés vagy rombolás?
Amikor egy politikai vezető elhagyja hivatalát, nem az a fontos, hogy hány rendeletet fogadtak el alatta, hanem az, hogy milyen nyomot hagyott maga után. Ursula von der Leyen esetében ez a nyom inkább válságok és megosztottság formájában él tovább. Az orosz–ukrán háborúhoz való viszony, az energiapolitikai tévutak, a keleti tagállamokkal szembeni kettős mérce, mind azt mutatják, hogy Európa alatt az egység alapjai repedeznek.
Még is, ha valaki még mindig kételkedne abban, hogy szükség van-e változásra, annak elég csak megnéznie az európai parlamenti választások eredményeit: a választók egyértelmű jelzést küldtek – elegük van a brüsszeli buborék, bürokratákból. Egy vezető felelőssége nemcsak az, hogy irányítson, hanem az is, hogy képes legyen meghallani a népek szavát. Ursula von der Leyen ebben kudarcot vallott. Ha a bizalmatlansági indítvány sikerrel jár, az nemcsak egy személy bukása lesz, hanem talán egy új, reményteljesebb Európa kezdete. Egy olyan Európáé, amely visszatalál a nemzetek együttműködésének eredeti eszméjéhez – nem a birodalomépítéshez, hanem a közösséghez.
Tamás István
