A tél emléke Most, mikor a nyár melege, már szinte éget, jólesik felidézni a hűs, fehér vidéket. Jó látni a fákat a hóleptetájon, ahogy pihen a csend, a dombon és az ágon. A fenyők zöld ruháját fehér palást fedi, a tél ezüst ecsetével a világot megfesti. Nincs forró napsugár, sem perzselő sugallat, csak hópelyhek táncolnak,…
Jászjákóhalmán nevelkedtem, kedves kis településemet érzem szülőfalumnak, bár Jászapáti városában születtem. Szolnokon élek. Tagja vagyok a Cserhát Művész Körnek, budapesti központtal. Szolnokon az Aranysor Író Klubnak. Budapesten a Római Sas Birodalom és Lovag Rend irodalmi munkásságomért lovaggá ütött. A Szenátus Kulturális Hivatalában számítanak tevékenységemre, ahol fejlődhetek. A Cserhát Művész Körtől Aranytoll Oklevelet vehettem át. Ám…
A tehetség sokszor már gyermekkorban megmutatkozik, de ahhoz, hogy valaki valóban kibontakoztassa képességeit, kitartásra, szorgalomra és elhivatottságra is szükség van. Bóna Eszter Regina története éppen ezt példázza: egy fiatal lányét, aki már egészen kicsi korában megtalálta helyét a színpad világában, és ma is töretlen lelkesedéssel építi művészi pályáját. …
Kollányi Ágoston a magyar dokumentum- és ismeretterjesztő filmgyártás egyik meghatározó alkotója volt. 1947. szeptember 16-án született Budapesten, és egy különleges filmes család örökségét vitte tovább: édesapja, Kollányi Ágoston a magyar tudományos és természetfilmezés legendás alakja volt. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Színház- és Filmművészeti Főiskola intézményeiben végezte. Pályafutása során rendezőként, forgatókönyvíróként és operatőrként…
Borbáth Lászlóné – Guba Katalin Fotó:Tamás István A Pedagógusnap alkalmából Putnok város vezetése tisztelettel és hálával köszöntötte a Putnok városában működő Soldos Emília Óvoda–Bölcsőde pedagógusait és valamennyi dolgozóját. A pedagógusok áldozatos munkája felbecsülhetetlen érték. Ők azok, akik nap, mint nap szeretettel, türelemmel és odaadással kísérik végig a gyermekeket életük első, meghatározó éveiben. Az ünnepi alkalmon…
Leskó Istvánné Tamás István Halotti búcsú unokatestvéremtől, Jolikától Sajnálom, hogy szó nélkül mentél el, hogy búcsúszóra már nem jutott időd, szemünkbe nézve nem mondhattad halkan, Isten veletek, már itt állok az Úr előtt. Előtted állt még annyi terv, remény, annyi mosoly, annyi boldog pillanat, szomorú halálod legyőzte sorsodat, s elvitt messzire, tőlünk távolabb. Hiányzik…