Amikor a múltat mellőzzük, avagy a múzeumok és a helyi értékek védelmének felelőssége
Egy múzeum nem egyszerűen egy épület. Nem vitrinek sora, nem poros tárgyak gyűjtőhelye, és nem is pusztán rendezvények színtere. A múzeum valójában a múlt közösségének emlékezete, egy olyan hely, ahol a múlt megszólal, tanít, és kapaszkodót ad a jelennek, és természetesen fontos, hogy a mai fiataloknak irányt mutasson.
Sajnos mégis, egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy valami elcsúszott, félresiklott.
A látogató belép, és mit lát, hogy a múzeum nem a település történetével találkozik, nem az itt élők múltjával, hanem oda nem illő programokkal, alkalmi kiállításokkal. Tojásfestés, vándortárlatok, oda nem illő idegen témák. Önmagukban ezek nem hibák. Sőt, lehetnek értékes kiegészítések, de amikor ezek a múzeumok számára idegen történések átveszik a főszerepet, és közben a hely saját története háttérbe szorul, akkor a múzeum elveszíti valódi küldetését, értelmét.
Mi is lenne egy múzeum célja, feladata?
Elsősorban gyűjteni. Összegyűjteni mindazt, ami a település múltját alkotja. Tárgyakat, fényképeket, régi dokumentumokat, személyes történeteket. Minden apró részletet, amelyből kirajzolódik a helyi közösség arca, múltja.
Ezeket kellene megőrizni. Nemcsak fizikailag, hanem szellemi értelemben is, hogy ami egyszer volt, az ne vesszen el az idő sodrásában, vagy a hozzá nemértők fiókjaiban.
Fontos a kutatás. A történelmi múlt nem mindig kéznél van, fel kell tárni, meg kell érteni, össze kell rakni, kutatni kell. Régi mesterségek, családok történetei, helyi események, ezek adják a valódi tartalmat egy múzeum látogatónak.
Azok az emberek, akik a múzeumot választják, gondolom, okkal teszik, mert egyébként moziba, vagy színházba mennének.
A múzeum és a közösség közös feladata a helyi értéktár megőrzése és védelme is. Természetesen ezt meglehet tanulni, de valahol rátermettség is kell hozzá. A helyi értékek, mindenkor legyenek fontosak. A régi tárgyak, hagyományok, épületek, vagy szokások, ugyanúgy részei múltunknak, mint egy műemlék falai. Ezek az értékek adják meg egy település egyediségét, lelkét, arculatát.
Nem elég egy műemlék felújításában tündökölni, ünnepelni. Gondozni és óvni is kell, és megbecsülni, továbbadni is kötelességünk, mert egy régi kereszt, egy népi eszköz, egy hagyományos ünnep vagy akár egy helyi történet is ugyanúgy érték, csak fel kell őket ismerni, ha ezek eltűnnek, velük együtt tűnik el az emlékezet egy darabja is, eltűnik a múltunk. Azok az utódaink nem fogják ismerni a régi hagyományainkat, használati eszközeinket, akiket érdekel a múlt,
A nem odavaló dolgok szervezése érthető. Életet kell vinni a múzeum falai közé, programokat szervezni, látogatókat vonzani, de nem mindegy, mi az alap. Az önös érdek, vagy a közönség. Egy jól működő múzeum mindenkor a helyi értékekre épít, és ezek köré szervezi az esetleges kiegészítő eseményeket, nem pedig fordítva.
Amennyiben a helyiek és a térségben élők nem ismerik a saját múltjukat, ha nem tudják, milyen értékek veszik körül őket, akkor nemcsak a múzeum veszít népszerűségéből, hanem maga a látogatók közössége is lemorzsolódik, és nem látogatják többé.
Egy igazi múzeumban a tárgyak mesélnek. Egy kopott szerszám egy ember munkáját őrzi. Egy fénykép egy élet történetét idézi. Egy bejegyzés a helyi értéktárban pedig azt üzeni: Ez fontos. Ez a miénk, a putnoki embereké, ez hozzánk tartozik.”
Tamás István
