Kép: Tamás István
Először egy tanmesét akartam írni, de az olyan hosszú lenne, hogy a kedves olvasó tovább görgetne. Most érjük be a kígyóval, akit a naiv ember szívesebben támogat, mint azokat az embereket, akik segítették életében.
A „kígyót melenget a keblén”
A kifejezés egy ősi tanmese alapján terjedt el, amelyben egy ember megment egy fagyoskodó kígyót. A keblére teszi, ám az állat végül megmarja megmentőjét. Ez nem mese, hiszen tanulságos és világos: aki eredendően rosszindulatú vagy áruló, az nem fog soha megváltozni, még akkor sem, ha segítséget kap.
A mindennapi életben is gyakran találkozok ilyen helyzetekkel, emberekkel. Vannak, akik segítséget kapnak, majd hálátlanul hátba döfik támogatóikat. Ez különösen gyakori a hatalommal rendelkező személyek esetében. Sokan, amikor megakarják tartani pozíciójukat, vagy jobb beosztásba kerülnek, megfeledkeznek azokról, akik segítettek nekik az útjuk a hatalmuk megtartása során. Helyettük inkább olyan személyeket védelmeznek, már, már tigrisként, akik csupán a saját érdekeiket szolgálják, de eddig is hálátlanok voltak és ez így marad, amíg csak élnek. Ezeket az embereket nevezzük csak egyszerűen nyalókáknak.
Az ilyen viselkedés hosszútávon előbb, utóbb visszaüt. Aki egyszer elárul egy jóakarót, az nagy valószínűséggel, téged és másokat is hátba döf majd. Ahogy a mondás tartja: „Ha egyszer a kígyó megmar, a gyíktól is félni fogsz.” Ez azt is jelenti, hogy aki már egyszer megégett egy ilyen helyzetben, az utána már senkiben sem bízik igazán. Esetünkben azonban ez nem így van, hiszen a kígyó újra és újra a kebelre kerül.
Tudom, hogy a hatalmi érdekek gyakran azt diktálják, hogy a politikai vagy gazdasági vezetők olyan embereket is támogassanak, akik csupán addig lojálisak, amíg érdekük útját szolgálja, viszont ezek az emberek a ciklusok közötti időben Qurv@ jól élnek, amíg az igazi támogatók kiesnek ama bizonyos kosárból. Az igazi vezetőnek azonban fel kellene ismernie, kik azok, akik valóban támogatták, támogatják, és kik azok, akik csupán kihasználják a jóhiszeműségét, hogy nekik anyagi, illetve helyzeti előnyük legyen, azokkal szemben, akik időt, pénzt, fáradságot nem kímélve, mindent felvállalva támogatták, azokat az embereket, akik most semmi beveszik őt, őket. A hálátlanság és az árulás hosszútávon nem kifizetődő és megbosszulja önmagát.
A kígyó metaforája tökéletesen szimbolizálja azokat az embereket, akik kihasználják a segítő kezeket, majd elárulják őket. Az ilyen emberek kerülése, vagy legalábbis az óvatosság velük szemben kulcsfontosságú lehetne. de mégsem az. A bizalom egy nagyon fontos erény, ezért érdemes lenne megfontolni, hogy kinek is osztogatjuk azt
Megjegyezném, hogy a kígyó egy kiszámíthatatlan csúszómászó. A bibliában is bebizonyította gerinctelenségét…
Tamás István Reggel8.hu
