Budapesten egy híres művészcsalád gyermekeként
Ezernyolcszázkilencvennégy március tizenötödikén
Látta meg a fényt Novák Vilmos József Zsigmondként.
Már gyermeki lelkével hűen a festészetért rajongott,
Ócskapiacokon rajzeszközöket, papírokat vásárolt.
Első műalkotásait már kilenc évesen megfestette,
A” Vasúti bakterház” és a „Pusztai tanya” volt kedvence.
A Művésztelepen, Szolnokon is megfordult,
Fényes Adolftól mesteri olajfestést tanult.
Bevonult a háború idején frontszolgálatra,
De váll lövés érte, így lebénult jobb karja.
Szabadságos katonaként szerezte tanári oklevelét,
Szellemi akaratával visszanyerte karja épségét.
A háborút rossznak, értelmetlennek tartotta,
Hisz a művészet erejét, alkotását is gátolta.
Időközben újra, kedvvel beiratkozott a főiskolára,
Grafikai ábrázolásait a falfestésben hasznosította.
Rajztudásában csodálatosan kibontakozott,
A Műegyetemen neki való tanári állást kapott.
Templomaink mennyezeti freskói remekmű alkotások,
Falfestményei Pannonhalmán, Székesfehérváron!
Életében méltón átvehette nagy, sok díjait,
Úgy a tisztes magyarokat, mint a külföldit.
Negyvenhat évesen beteg lett, teste lázban égett,
Jégcsappal hűtötte magát, forró tüdejét, homlokát.
Érezte, adni akar még, az ideje nagyon kevés!
Önmagát legyőzve, alkotott, tovább dolgozott,
Míg negyvenhét évesen végleg eltávozott.
Ám itt él köztünk gyönyörű festményeiben,
Aba-Novák Vilmos, köszönjük életműved!
Azért is hálásak vagyunk, hogy így névadónk lehettél,
Szolnokon, az Aba-Novák Kulturális Központ területén!
