Kép:Tamás István
Az igazság, egy sokat emlegetett, gyakran félreértett fogalom. Első pillantásra egyszerűnek tűnik, de mégis azt jelenti, ami megfelel a valóságnak. A tények világosak, mondanánk, és ami azokkal egybevág, az az igazság de ha ez ilyen könnyű volna, nem lenne ennyi vita, félreértés, indulat és összeomlott kapcsolat körülötte.
Az igazság ugyanis nemcsak logikai kérdés, hanem érzelmi is. Időnként nem más, mint egy felrobbant idegállapot, valaki kimondja, amit sokáig nem mert, vagy amit mások nem akartak hallani. Sokszor viszont a nyugalom megtestesítője, egy higgadt mondat, ami rendet tesz a kialakult káoszban.
A kérdés tehát nem csak az, hogy mi az igazság, hanem az is, hogy hogyan és mikor mondjuk ki. Egy jókor és jól kimondott igazság képes gyógyítani, míg egy más kontextusban ugyanaz a mondat rombolhat, mint egy gránát.
Az igazság sosem egyedül lép színre. Mindig ott ólálkodik a háttérben a hazugság is, hangosan, meggyőzően. A hazugság nem feltétlenül nyers ellentéte az igazságnak, gyakran annak torzított másolata. Két-három igaz mondat között megbújik egy jól irányzott ferdítés, észrevétlenül.
A hazug ember tudja, ha szemből támad, lelepleződik, ezért barátságosnak álcázza magát, simogat, nem bánt, először csak kérdez, aztán feltételez, majd végül állít. „Tényleg biztos vagy benne?”, „És ha csak te látod így?”, „Lehet, hogy ez csak egy vélemény a sok közül.” Így kezdődik. A cél, meggyőzni az igazságos embert, hogy talán nem is olyan biztos önmagában.
A hazugságok gyakran tömegben érkeznek. Mikor sokan ismételnek egy állítást, előbb-utóbb igaznak tűnik. A meggyőzés legfőbb eszköze az ismétlés, a hangerő és az érzelmekre ható retorika, és mikor az igazságos ember fáradni kezd , mert egyedül van, vagy épp megkérdőjelezik, a hazug ember még magabiztosabb lesz. Hangosabb, látványosabb és még eladhatóbb.
Az igaz ember önmagában gyakran semitmondó, nem kínál semmiféle látványt, nem ígér kényelmet.,nem akar tetszeni, ezért nehéz szeretni. A hazug ember viszont pontosan azt mondja, amit hallani akarunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem igaz.
Mégis, az igaz ember nem veszíti el az értékét attól, hogy kevésbé népszerű. A víz sem szűnik meg víz lenni attól, hogy egyesek inkább bort innának.
Az igazság tehát nemcsak egy állapot, hanem harc is. Harc a hamis magyarázatok, a manipulált érzések, a kényelmes félremagyarázások ellen. A kérdés csak az, merünk-e vele tartani akkor is, amikor minden más könnyebb lenne?
„Az igazság egy felrobbant idegállapot, vagy csupáncsak megfogalmazás kérdése!”
Tamás István
