Fotó: Facebook
Egy megírt sors, tisztelettel viseltetve – Emlékezés Schmuck Andorra
Meghalt Schmuck Andor. Csupán 54 éves volt. Fiatalon, túl korán távozott, mégis hosszú utat járt be, tele kérdésekkel, keresésekkel, harcokkal és szeretetteli gesztusokkal.
A hír hideg, tömör és igazságtalan: legyőzte súlyos betegsége, amely ellen hónapokon át küzdött, de ez a küzdelem nem az utolsó volt az életében, viszont sajnos már a végső. Az igazi harcot korábban vívta, önmagával, a közömbösséggel, a magánnyal, és egy olyan világgal, amellyel nem mindig tudott mit kezdeni.
Sokan ismerték, ismertük politikusként, még többen ismertük a Tisztelet Társaságának elnökeként, azt a civil közösséget, amelyet 2004-ben alapított idősekért, kiszolgáltatottakért, elfeledettekért. Nem volt mögötte pártpénz, sem állami támogatás, mégis húsz éven át működött és fejlődött, több mint 170 ezer embert megszólítva országosan, mert a szándék tiszta volt, a cél őszinte, akinek tudott, igyekezett segítséget nyújtani.
Schmuck Andor nem volt hibátlan, de nem is bújt álarc mögé, hanem próbált a maga módján tenni, segíteni és túlélni. Voltak nehéz évei. Voltak időszakai, amikor eltűnt, majd újra feltűnt, mint aki keresi a helyét a világban, de mindig hozott magával valami jót, valami segítőkészet, mindenki örömére.
Menekült a magány elől. Talán ezért is fordult az idősekhez, talán ezért is próbálta megadni nekik azt a figyelmet és megbecsülést, amire ő maga is vágyott. Aki beszélt vele, érezhette, mögötte nem hatalomvágy, hanem egyfajta szeretetéhség húzódott meg. Szeretett volna számítani valakinek, valakiknek.
Igen és számított is. Emberek tízezrei emlékeznek most rá egy jó szóért, egy meghallgatott panaszért, egy ingyenes ebédért, egy közös sétáért, vagy csak egy kézfogásért, mert nem volt neki mindegy, hogyan élnek az idősek, a kisnyugdíjasok, a magányosok. Ez volt az ő valódi ügye.
Most csend van. Egy élet véget ért. De az emlék, amit maga után hagyott, az nem a politikai vitákban él tovább, hanem azoknak a tekintetében, akiknek segített, és azok szívében, akiket meghallgatott.
Schmuck Andorban volt valami nagyon emberi, és ez talán most, halála után válik igazán világossá és sokunk számára fontossá.
Nyugodj békében Andor!
Tamás István
