Putnokon, a Tompa Mihály Közösségi Ház falai között idén is méltóképpen emlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire. A Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola diákjai olyan ünnepi műsort mutattak be, amely nemcsak a múlt eseményeit idézte meg, hanem szívből fakadó átéléssel szólt a jelenhez is.
A fiatalok előadását nézve az ember szinte elfeledte, hogy nem hivatásos színészeket lát. A közös szerepvállalás, az átélés és az őszinte érzelem mindvégig érezhető volt. A színpadról sugárzó hangulat átterjedt a nézőtérre is, csend telepedett a teremre, de ez a csend nem az üresség, hanem a mély tisztelet és meghatottság csendje volt.
A műsor központi eleme egy különös és megható történet volt: egy kislány megtalálja nagymamája fiatalkori naplóját, és beleolvasva egy szép, ártatlan szerelemről értesül. A történet azonban tragikus fordulatot vesz. A forradalom és az azt követő harcok elsodorják a szerelmeseket, a fiút elragadja a történelem kegyetlensége. A lány szerelme meghal, ám a napló lapjain és a fiatalok előadásában újra életre kel: a fiú a színpadon újra él – a múlt megelevenedik.
A darab különösen szép üzenetet hordozott: a történelem nem csupán évszámok és csaták sora, hanem emberi sorsok, álmok és veszteségek összessége. Az osztálynaplóból olvasott történetek megelevenítették 1956 drámáját, miközben a nézők szívébe belopózott az az érzés, hogy mindaz, amit látnak, valójában rólunk is szól. Szól a szabadságról, a hitről és az összetartozásról.
A fiatalok előadásmódja, fegyelme, komolysága és színpadi jelenléte méltó volt a nemzeti ünnephez. A kiválóan koreografált jelenetek, a hiteles díszletek és az átgondolt rendezés mind hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség valóban átélje ’56 szellemét.
Ahogy a műsor végén meggyulladtak a mécsesek, a fények fellobbantak, és a nézők szívében is feléledt a fájdalmas, mégis felemelő emlékezés, mert október 23. nemcsak a múlté. A hit, a bátorság és a szabadságvágy ma is bennünk él.
A városi rendezvényt követően az iskola diákjai saját falai között, a díszteremben is fejet hajtottak a hősök előtt. A 11. évfolyam diákjai méltósággal és tisztelettel emlékeztek meg az 1956-os eseményekről, továbbadva azt az örökséget, amelyet a történelem nekik, örökül hagyott.
Bácsi Piroska az intézmény megbízott igazgatója elmondta: – a Serényi Béla Technikum és Szakképző Iskola felkészítő tanárai, Szabó Bianka és Józan Zsuzsanna , valamint diákjai ismét bebizonyították, hogy a múlt tisztelete, az összefogás és a szívből jövő előadás ereje képes hidat építeni generációk között. Műsoruk nemcsak egy ünnepi program volt, egy üzenet a jövőnek, hogy emlékezni kötelesség, de emlékeztetni felelősség.
Tamás István
