Történészek és etológusok évszázadok óta kutatják, hogyan alakult ki az a különleges, elválaszthatatlan kapcsolat, amely az ember és a kutya között fennáll. Vajon az ember közeledett először, vagy a kutya? Esetleg egy harmadik tényező hozta őket össze? Bárhogy is történt, a végeredmény vitathatatlan, a kutya az ember legősibb és leghűségesebb társa.
A kutya hűsége egyedülálló. Nincs még egy állat, amely ennyire ragaszkodna gazdájához, amely ennyire alkalmazkodna hozzá, munkában, játékban, hétköznapokban egyaránt. A fajták sokfélesége is ezt tükrözi, hogy mindegyik más-más feladatra alkalmas, hiszen az ember évszázadok alatt célzottan tenyésztette ki őket különböző feladatokra, őrzésre, vadászatra, terelésre vagy akár kísérőnek.
Sokan úgy gondolják, a kutyatartás egyszerű. Pedig ez távolról sincs így. Aki még sosem nevelt kutyát, nem is sejti, milyen odaadást, következetességet és figyelmet igényel egy négylábú társ gondozása. A szeretet nem elég, szükség van időre, fegyelemre, és mindenekelőtt felelősségtudatra.
Sokan pusztán azért tartanak kutyát, mert szeretik az állatokat, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy alkalmasak is rá. A kutya nem dísz, nem játék, különösen akkor nem, ha kisgyermek is él a családban. Ilyenkor fokozott figyelemre van szükség. Nem elég azt hinni, hogy a kutya csak játszik. Biztosnak kell lenni abban, hogy elfogadta a gyermeket, és nem érzi veszélyben saját dominanciáját.
A kutyának szabadságra van szüksége. Nem zárhatjuk be napokra, nem tarthatjuk láncon. Akkor is szüksége van mozgásra, ha lakásban él sétára, játékra, figyelemre.
Több kutya esetén elkerülhetetlen a rangsor kialakítása, a rangharc, ki lesz a falkavezér? A falkaszellem erős, ezt tiszteletben kell tartani. Amennyiben figyelünk rájuk, megértjük a viselkedésüket, észrevesszük a jeleket és így elkerülhetjük a konfliktusokat is.
Személyes tapasztalatom alapján a németjuhász számomra a legalkalmasabb házőrzőfajta. Kiegyensúlyozott, tanulékony, bátor és hűséges, de ez nem jelenti azt, hogy más fajták ne lehetnének ugyanilyen értékesek. Találkoztam már kiváló keverék kutyákkal is, akik okosságban, éberségben és ragaszkodásban felvették a versenyt bármelyik fajtatisztával.
Fontos azonban, hogy a házőrzőkutya helye a kerítésen belül van, idegenekkel, még ha rokonok is, nincs barátkozás, etetgetés, simogatás. A házőrző kutya dolga az őrzés és ezt a feladatát akkor tudja jól ellátni, ha nem zavarjuk meg a tekintélyét.
Az én kutyám szinte a gondolataimat is ismeri. Tudja, mikor kell csendben maradnia, mikor lehet játszani. Autóval való kiálláskor nem rohan el, nem kergeti a macskákat, ezt hosszú hónapok következetes nevelésével sikerült elérni. Sosem kötöm meg, a szabadságra neki is szüksége van. Játszunk, labdázunk, engedelmeskedik, ül, fekszik, hoz, visszavisz, mindezt örömmel teszi.
Összefoglalva: kutyát csak az tartson, aki tudja, hogy mit vállal. Ne legyen hobbi, ne legyen divat, és ne legyen szeszély. Mert minden ilyen döntés következményeit végső soron a kutya sínyli meg.
Fontos: ha valaki mégis kutyát szeretne, forduljon szakemberhez, nevelési tanácsadóhoz, mert egy kölyök nevelése időigényes, felelősségteljes, életre szóló vállalás.
Hazánkban és világszerte, egyre több kóbor, elhagyott kutya kóvályog az utakon. Éheznek, fáznak, betegen kóborolnak. Nincs szívszorítóbb látvány, mint egy autóból kitett, riadt állat, aki még mindig gazdáját keresi.
A kutya érző lény. Ragaszkodik, védelmez, ha kell, az életét adja értünk. Legalább mi, emberek, adjuk meg neki azt a méltóságot, amit megérdemel.
Tamás István
