Kép -grafika: Tamás István
Gyerekkor és Putnok
A futball szeretete Putnokon ragadta magával a fiatal Várady Bélát. A pedagógus családi háttérből indult fiú hamar kitűnt társai közül gyorsaságával, erejével, ösztönös góllövő képességével. A grundon rúgott labdákból lassan komoly edzések lettek, a tehetsége pedig hamar híre ment a környéken. A Putnoki Bányászból, így került Ózdra, majd onnan a Vasasba. Már gyerekként tudta, a foci több mint játék, egy hivatás, amelyben minden álma és ereje összpontosult. Nem felejtette el szülőfaluját, Gömörszőlőst, de Putnokot sem, ahonnan futball karrierje indult.
- augusztus 25-én délután a putnoki városi sporttelepen a soron következő NB II-es bajnoki labdarúgó mérkőzés kezdete előtt ünnepséggel készült Putnok városa, Várady Béla tiszteletére.
Ettől a naptól fogva a putnoki sporttelepet a Vasas és a magyar válogatott egykori legendás ballábas csatáráról nevezték el: – Várady Béla Sportközpontnak. Putnok város polgármestere átadta Várady Bélának a Putnok Városért Plakett kitüntetést, majd Negrutz Ágoston, a Putnoki VSE elnöke feliratozott putnoki mezt adott át az ünnepeltnek. Ezt követően Várady Béla, meghatottan beszélt, élete legszebb napjának nevezte ezt a napot, amikor róla nevezték el azt a sporttelepet, ahol egész gyermekkorát, minden szabad idejét töltötte.
Putnokon ma is sportközpont viseli nevét, s az itt átvett Pro Urbe díj is arról tanúskodik, hogy tisztelték, szerették és büszkék voltak rá a gömöri kisvárosban.
Az angyalföldi bemutatkozás
1972, szeptember 17. – dátum, amely örökre beíródott a Vasas történetébe. Az Újpest elleni rangadón olyan gólt lőtt, amelyről még évtizedek múltán is legendák keringtek. Lövésének, akkora ereje volt, hogy a gyepet is újravetették a labdanyomán. Ezzel a találattal robbant be az angyalföldi köztudatba, s ettől a pillanattól kezdve a Vasas szurkolók új hőst kaptak és avattak. Az idény végén bronzérem és Magyar Kupa-győzelem került a klub üvegszekrényébe, és mindenki tudta, hogy egy új csillag született.
Olimpia Münchenben
Az igazi áttörést mégis a müncheni olimpia hozta meg számára. A magyar válogatott tinédzser csatára nem elégedett meg a kispaddal, helyet követelt magának a kezdőben. A döntőben gólt szerzett a lengyelek ellen, amellyel vezetést szerzett a csapat, és bár végül ezüstérem jutott, az ő neve ott ragyogott és ragyog ma is a világ sporttörténelmében. Mindenki felfigyelt rá. Jött egy fiatal srác vidékről, aki nemcsak a jövőt, hanem a jelent is képviselte a magyar labdarúgásban.
A gólkirály évei
A hetvenes évek a lilák uralmát hozták, de a Vasas Várady vezetésével mindig képes volt váratlan bravúrokra. 1973-ban MNK-serleget, 1977-ben bajnoki címet ünnepelhetett a csapat. Ő pedig sorra lőtte a gólokat, 36 találattal gólkirály lett, elnyerve ezzel az ezüstcipőt. Szabadrúgásai varázslatosak voltak, bombái félelmetesek, cselei szórakoztatóak. A szurkolók minden héten koronát tettek a fejére, és méltán nevezték Angyalföld királyának.
Hiányérzet és csalódások
Sikerei ellenére bőven maradt benne hiányérzet. A müncheni ezüstből lehetett volna arany, az ezüstcipőből aranycipő. Legfájóbb azonban talán az volt, hogy nem a Fáy utcában búcsúzhatott, hanem Vácott. Az, akkori Vasas vezetése, nem becsülte meg eléggé saját legendáját. A szurkolók könnyeikkel küszködve látták, hogy szeretett játékosuk idegen mezben futballozik, bár Vácott is hősként ünnepelték, hiszen története során először feljuttatta a kiscsapatot az NB I-be.
Az ember Béla
Majd jöttek a hétköznapok. Külföldön egy ilyen klasszisra luxus várt volna, nálunk azonban kétkezi munkával kellett keresnie a kenyerét. Teherautón hordta a sittet, éjjeliőrként dolgozott, de ő nem panaszkodott, nem kért kivételezést, mindig szerény volt, csendes, alázatos. Pontosan olyan, amilyennek a szurkolók a szívükben őrizték, egy tiszta jó ember, akiben soha nem volt nagyképűség, csak a futball iránti szeretet és a család iránt érzett felelősség, tisztelet.
A búcsú
Tragikusan korán, mindössze hatvanévesen távozott. Éjjeliőrként, egy apró szobában lelte halálát. Méltatlan körülmények között ment el egy olyan legenda, aki életében annyi örömöt adott a magyar futballnak. Putnokon emléktábla őrzi nevét. A helyiek mellett, a Vasas vezetői és szurkolói rendszeresen megemlékeznek róla. Mi, akik láttuk játszani, tudjuk, nincs olyan gól, amelyben ne látnánk egy kicsit az ő emlékét.
Öröksége
Várady Béla nem csupán a Vasas, nem csupán Putnok, hanem az egész magyar futball egyik legnagyobb alakja, ikonja volt. Egy játékos, aki miatt érdemes volt meccsre járni, akiért dalt írtak, akitől rettegtek az ellenfelek, de mindenekelőtt, egy ember volt, aki alázatával és szerénységével példát mutatott mindannyiunknak.
Ma is halljuk a hangját, mintha a lelátóról szólna hozzánk:
„Soha ne adjátok fel! Küzdjetek a Vasasért, küzdjetek a futballért!”
Szerző:
Meghaltál, de örökké velünk maradsz. Ránk hagytad az alázatot, a szerénységet és a futball szeretetét. Emléked örökké őrizzük!
Tamás István
