Történészek és kutatók régóta próbálják megfejteni, miként került kapcsolatba az emberrel leghűségesebb társa, a kutya. Vajon az ember közeledett előbb, vagy a kutya? Esetleg valamilyen harmadik tényező hozta össze őket?
Egy dolog bizonyos, hogy a kutya hűsége páratlan. Az ember több száz fajtát tenyésztett ki, mindegyiket más célra, vadászatra, terelésre, őrzésre, társaságra. Ez is mutatja, milyen mélyen beépült életünkbe ez az állat.
A kutyatartás azonban nem csupán öröm, hanem felelősség is. Aki még sosem nevelt állatot, nem is tudja, milyen mértékben igényli a kutya a szeretetet, a törődést és a rendszeres foglalkozást. Nem elég szeretni őket, érteni is kell hozzájuk.
Saját életem során több kutyát is neveltem, főként házőrzésre. Tapasztalatom szerint a német juhász az egyik legalkalmasabb fajta erre a feladatra. Hűséges, bátor, éber és tanulékony. Tudom, sokan vitatnák ezt, hiszen minden fajta mögött ott állnak a rajongók, de engem az évek és a saját kutyáim igazoltak.
Egy kutya tartása hosszú évekre szóló elköteleződés. A családban különösen fontos, hogy megtanulja az együttélés szabályait – főként, ha kisgyerek is van otthon. A kutya nem játékszer, és nem mindig az, aminek látszik. Meg kell róla bizonyosodni, hogy a gyereket elfogadta, és nem uralkodni akar fölötte.
A megfelelő mozgástér alapvető. Egy kutyát sem szabad huzamosan bezárva vagy láncon tartani. Ha panellakásban élünk, gondoskodjunk a napi többszöri sétákról. Több kutya együttélésekor előbb-utóbb kialakul a rangharc, ami természetes, ez a falkaszellem része.
A kutyatenyésztésről nem kívánok hosszan beszélni, hiszen mára sokan üzletet csinálnak belőle, gyakran az állatok kárára. Én azok közé tartozom, akik a ház- és vagyonvédelemre tanított kutyákat tartják a legnemesebbnek. Ők azok, akik akár az életüket is kockáztatják gazdájukért.
A saját német juhászom már a gondolatomat is ismeri. Nem ugat fölöslegesen, nem szalad el, ha nyitom a kaput, és önmérsékletéből, még a macska sem tudja kizökkenteni. Nem kötöm meg, mert tudom, hogy a szabadság neki is létfeltétel. Sokszor játszunk, labdával, fával, már a tekintetünkkel is értjük egymást.
Az étkezésére mindig külön figyelek. A változatos étrend a kutyák életében is fontos, ezért igyekszem a kedvébe járni.
Kutyát csak az tartson, aki valóban képes felelősséget vállalni érte. Nem hobbiból, nem divatból, nem szórakozásból, mert annak mindig az állat látja kárát. Ha valaki mégis szeretne kutyát, kérjen tanácsot szakembertől, és készüljön fel arra, hogy egy élő, érző lényért vállal felelősséget.
Ma már rengeteg kóbor, éhező kutyát látni út szélén, parkokban, falvak, városok peremén. Köztük sok az oltatlan, beteg állat. Nincs szívszorítóbb annál, mint látni egy autóból kitett, elhagyott kutyát, aki kétségbeesve keresi a gazdáját.
A kutya az ember leghűségesebb társa. Ezt a hűséget soha ne játsszuk el. Ő nemcsak védi, hanem feltétel nélkül szereti is az embert, még akkor is, ha az ember sokszor méltatlan hozzá.
Tamás István
