Fotó és bronzplakett:TamásIstván
Van valami felemelő abban, amikor egy kisváros egy napra a költészet fővárosává válik. A 26. Tompa Mihály szavalóversenyen Putnok ismét bebizonyította, hogy a vers nem poros tankönyvlapokon él, hanem hangban, tekintetben, a dobbanó szívekben.
Fotó-plakett: Tamás István
Gömör kapujában, ezen a történelmi helyen, a határvidéken rendezték meg immár huszonhatodik alkalommal a szavalóversenyt, amelynek középpontjában, a református költő, Tompa Mihály öröksége áll. Az ő szellemisége, a hit, a hűség, a nemzeti összetartozás és az emberi tartás, nem csupán az idézetekben volt jelen, hanem minden egyes elszavalt sorban, mondatban.
A vers szeretete az, ami összeköt bennünket, barátokat, családokat, tanárokat és diákokat. Ezen a napon ez nem üres frázis volt, hanem tapintható valóság. A rendezvényt élénk érdeklődés övezte, és fontos, hogy nemcsak az anyaországból érkeztek résztvevők. A térségből, valamint a határon túlról, a felvidéki Rimaszombat Református Alapiskolája is képviseltette magát a maratoni versenyen, jelezve, hogy a magyar szó és a közös kulturális örökség nem ismer határokat.
Tamás Barnabás, Putnok város polgármestere hangsúlyozta: az irodalom, és különösen a vers szeretete kiemelkedően fontos egy közösség életében, mert verset mondani nem csupán előadói feladat, hanem az önkifejezés bátorsága, az empátia gyakorlása és az anyanyelv ünnepe is egyben.
A szervezők elkötelezettsége nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. Koszta Péter, a Serényi László Általános Iskola és Gimnázium, Gomba Levente Tagintézményének igazgatója elkötelezetten vallja, hogy a jövőben is folytatni kívánják a szavalóverseny hagyományát. Ez a folytonosság adja az esemény valódi erejét, hogy nem egyszeri alkalom, hanem élő hagyomány.
A kezdetekhez is visszanyúl a történet. Sándorné Gyurcsik Erika, az intézmény egykori igazgatója, a verseny egyik megálmodója volt. Álma mára hagyománnyá érett, amely generációkat szólít meg. A 26. alkalom megszervezésében jelentős szerepet vállalt Rostásné Endrésik Zsuzsanna intézményvezető, akinek munkája hozzájárult ahhoz, hogy a rendezvény méltó legyen elődjeihez.
A nap végére elfáradtak a hangszálak, de feltöltődtek a lelkek. Az osztálytermekben egymást váltó fiatalok bizonyították, hogy a vers él, és bennük él tovább. A 26. Tompa Mihály szavalóverseny nem csupán egy jól sikerült rendezvény volt a sok közül. Tanúságtétel volt arról, hogy Putnok összetartó közössége méltón viszi tovább Tompa Mihály örökségét – hangban, hitben, közösségben.
Mindaddig, amíg lesznek fiatalok, akik kiállnak a zsűri és a közönség elé, és tiszta szívvel mondanak el egy verset, addig biztosak lehetünk benne, hogy a költészet nem múlt idő, hanem jelenidejű remény.
Tamás István 2026. 02.13.
