Turulmadár
Gömör kapujában, hegyek rejtekében,
Turulmadár pihen a Sajó-völgyében.
Szárnya alatt nyugszik népünk szent kardja,
Ősi múltunkat, s titkunkat takarva.
Őseink parancsára, az ég küldöttje,
milyen lesz a jóvőnk, az Úr vele üzente.
Villan a Szent Kard, ránk ragyog a fénye,
elődjeink szelleme néz a magyar népre.
A szentkard csillog, egy másik Európa kell,
így gondolja a legtöbb, igaz magyar ember.
Hazánkban élnek jászok és avarok,
szívük értünk dobban: Ők is mind magyarok!
A Turulmadár szárnyával, elűzi a vihart,
nem hozhat az idegen hazánkra zivatart.
Elsepri a gonoszt, aki szívünkbe mart,
helyébe hoz hitet és örökös vigaszt.
Ragyog az égbolt, most új remény éled,
nemzetünk népe egy szebb jövőre ébred.
Őseink szíve ma is bennünk él:
ha összefogunk valós lesz a remény.
A Turul most ismét békésen köröz,
újra szabad lesz, ki magyarnak örök.
Őseink kardjával vezeti az utunk,
múltunk, jövőnk által erősek vagyunk.
