Tamás István: A mindent látó kőrisfa

Tamás István

A mindent látó kőrisfa

Az iskola kertjében, a régi kis ösvényen,
áll egy vén kőrisfa a méltóság fényében.
Nem tudja már senki, hány telet ért meg,
a régmúlt idők korát őrzik az emlékek.

A szél hozta egykor, apró mag alakban,
nem várta senkisem, a késő alkonyatban.
Eső hullt rá, a földanya megszánta,
s gyökeret eresztett az gróf birtokában.

Nőtt a kicsi hajtás, erősödött szépen,
szép iskola épült az uradalmi réten.
Tanárok, diákok, mentek el alatta,
titkukat, bánatukat a kőrisfára hagyva.

Sok időt túlélve, ma is ott áll csendben,
Lombos ágaival a múltra emlékezve.
S míg lesz egy ember, ki megpihen alatta,
élni fog a kőrisfa az iskolaudvarban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük