Fotó:Tamás István
Alig két hónappal a botlatókövek elhelyezése után újabb méltó állomásához érkezett az emlékezés Putnokon: emléktáblát avattak a Serényi téren. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) és Putnok Város Önkormányzata közös szervezésében tartott megemlékezésen a város egykori, elhurcolt zsidó polgárai előtt hajtottak fejet.
Az eseményen beszédet mondott Koszta Péter alpolgármester, Markovics Zsolt főrabbi, Prof. Dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke, valamint Prof. em. Dr. Karsai László történész. Szavaik nemcsak a múlt fájdalmát idézték meg, hanem a felelősséget is, amely mindenkit kötelez, őrizni a múltat, mert múlt nélkül nincs jövő.
Ez a nap újra emlékeztetett arra, hogy kötelességünk felidézni mindazok életét és sorsát, akik munkájukkal, tehetségükkel és emberségükkel gazdagították Putnok közösségét, majd a történelem legsötétebb korszakában áldozattá váltak.
A kősziklán elhelyezett emléktábla csendesen, mégis rendíthetetlenül hirdeti emléküket, történetüket. Méltó emléket állít azoknak a putnoki zsidó polgároknak, akiknek élete összefonódott a város fejlődésével, és akiknek sorsa tragikus véget ért a vészkorszak idején.
A megemlékezést zenei és irodalmi pillanatok tették még emelkedettebbé. Nagy Eszter Réka tanárnő zongorajátéka finom érzékenységgel kísérte a közös emlékezést, míg a Péczeli József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai méltósággal és tisztelettel járultak hozzá az eseményhez.
Kövek, amelyek emlékeznek
Az emléktábla leleplezését követően a résztvevők egy-egy követ helyeztek el az emlékműnél. Ez az ősi gesztus túlmutat önmagán: a zsidó hagyományban a kő nem hervad el, nem múlik el. A kő, az állandóság, az emlékezés és a lélek örökkévalóságának jelképe. Egy apró kavics, amely csendben azt üzeni: nem felejtünk.
A megemlékezés a putnoki zsidó temetőben folytatódott, ahol gyászszertartás keretében rótták le kegyeletüket a jelenlévők.
Az emléktáblát Putnok Város Önkormányzata és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) állította, közös főhajtásként a múlt előtt, és figyelmeztetésként a jövő számára.
