Egy kis humor:
Pattant a fémkupak, szisszent a habos ital,
a pince gazdája meg csak nézett, mint a hal.
– Fenség! Itt a bor a becsület, a sör nem ide való,
aki dobozból iszik, az vagy bolond, vagy alávaló.
Mátyás csak nevetett, kortyolgatott közben,
-Tudod-e, jó ember, mi van e sörömben?
– Komló fiam, amitől finom a sör íze pazar,
nem fektet a földre, mint a borod hamar.
Szólt a borlovag is, fröccsel a kezében,
– a bor nem csak ital, élet van a levében.
Jött már a molnár, hóna alatt rekesz,
-a sörhöz kenyér kell, jól csúszik, ha nyeled.
Kiabált a pék is, lisztes volt az álla,
-aki sört iszik, annak kiszárad a szája.
Még tartott a vita, harsogott a pince,
a házigazda szerint: – a bor az isten kincse.
Mátyás csak hallgatott, s újabb dobozt nyitott,
– igyátok csak a bort, én ma, csak sört iszok.
– A borivó mondjon verset, a sörös egy tréfát,
aki nem iszik, az fogja be a száját.
A nagy urak nevettek, a király is mókázott,
– ez most jó tréfa volt, a sör meg, megártott.
Megemelte sörét, dobozával csattintott,
a borivó gazdákra, félszemmel kacsintott.
