Van valami különös ereje annak, amikor egy közösség együtt búcsúztatja a telet. Nem csupán évszakot váltunk ilyenkor, hanem hangulatot, lelkiállapotot, reményt is. Idén Putnokon ismét megtelt élettel a városi sportcsarnok szabadtéri színpada és udvara. Ott került megrendezésre Putnok városvezetése által, a Gömöri Tavaszváró Télbúcsúztató, amely nemcsak egy program volt a naptárban, hanem igazi közösségi ünnep is.
A jó hangulatról a Putnok Városi Nyugdíjas Egyesület gondoskodott, akik ismét bebizonyították, hogy az életkedv nem kor kérdése. A farsangi hangulatot idéző, szívből jövő előadásuk egyszerre volt vidám és megható, olyan, amilyen maga a közösség: összetartó, vidám és hagyományait tisztelő. A nevetések, tapsok és mosolyok már előrevetítették, itt ma nemcsak a telet, hanem a borús napokat is száműzni készülnek.
A rendezvény egyik leglátványosabb pillanata a kiszebáb elégetése volt. Ez az ősi, télűző hagyomány nem pusztán jelképes mozzanat, hanem közös hitvallás, mert hisszük, hogy a hideg, a sötétség, a téli bezártság után mindig eljön a fény és az újjászületés ideje. A lángok, amikor felcsaptak, mintha nemcsak a szalmabáb, hanem minden nyűg és fagyos gond is hamuvá vált volna.
Mintha az égiek is figyelték volna a putnokiakat. A rendezvény kezdetén még érezhetően élezte fogát a tél, csípős hideg fogadta az érkezőket. Ám a máglya fellobbanása után kisütött a nap, és a résztvevők már kellemes, tavaszias időben folytathatták az ünneplést. Olyan volt ez, mint egy néma, égi jóváhagyás. A putnokiak valóban együtt űztétek el a telet.
A város önkormányzata is gondoskodott arról, hogy a lélek mellett a gyomor se maradjon üresen. A rendezvényre érkezőket hamisítatlan gömöri ízek várták. Volt ott minden, ami szemszájnak ingere: hurka, kolbász, kocsonya, káposztaleves, farsangi fánk és forró tea gőzölgött az asztalokon. Ezek az ételek nem csupán finomfalatok voltak, hanem emlékek, hagyományok, generációkon át örökített ízek, a gömöri emberek, népikonyhák részei, remekei.
A Gömöri Tavaszváró Télbúcsúztató ismét bebizonyította, hogy Putnokon él a közösség. Él a hagyomány, létezik az összetartás, és talán ez a legfontosabb, mert amíg együtt tudunk nevetni, együtt tudunk tüzet gyújtani a hideg ellen, addig a tavasz nemcsak az évszakok rendjében érkezik meg, hanem a szívekben is beköltözik.
Putnokon most nemcsak a kiszebáb égett el, hanem egy kicsit a tél is meghátrált. A helyét pedig átvette a napfény, a közösség összetartozása és a jókedv.
Tamás István – 2026 –
