Tamás István

A Sajó arca

A Sajó csendben cipeli hátán a telet.
hangtalan tűri a jeges hideget.
A fák lombjain zúzmarák ülnek,
a hó a széllel együtt hegedülnek.

Madarak ülnek az árvult ágakon,
hideg sóhajuk a fagyott lombokon,
az ég lehajol, s a fehér tájra figyel,
titkon a csend önmagába merül el.

A hó a széllel halkan hegedül,
száll a dallam, a hóban elvegyül,
megáll az idő egy pillanatra tán,
s a föld felöltötte a hófehér ruhát.

A Sajó folyik tovább a jég alatt,
vizében a halakkal, emlékek alszanak.
s míg cipeli hátán a hosszú telet,
a parton várják, hogy jöjjön a kikelet.

 2026