Talán kevesen tudják, talán még kevesebben sejtik, hogy Putnoknak volt egy katona költő szülötte: Leél Leó.
Amikor a régi helyi források között kutattam, idős putnoki emberekkel beszélgettem, újra és újra ugyanaz a hiány fogadott, a Leél Leó neve sehol nem volt található, de a szépkorúak még emlékeztek. Nem találtam egy lábjegyzetben, sem egy mellékes utalásban, vagy régi helyi újságban. Még a „Putnok hét évszázada” című csodakötetből is kimaradt, abból a könyvből, amelynek épp az lett volna a feladata, hogy összegyűjtse mindazt, amire egy város emlékezni akar, vagy szeretne. Sokszor néha nem az a legbeszédesebb, ami benne van egy könyvben, hanem az, ami hiányzik belőle.
A múzeumi akták sok helyen porosak, megsárgultak voltak. Olyan papírok, amelyek évtizedekig nem kerültek kézbe. Szerencsére voltak kishazánkban olyan kutatók, akik rátaláltak és lejegyezték a fiatal katona költő életútját, hogy nehogy feledésbe merüljön és gondoskodtak róla, hogy helyet követeljen magának az ember emlékezetben
Leél Leó – született Lefkovics Leó – 1895. február 3-án látta meg a napvilágot Putnokon. A fiatalon a fővárosba került költő verseit, Ignotus és Kassák Lajos is méltatta. A világháború frontjára vitték, ahol nemcsak katona volt, hanem ember is. A Tanácsköztársaság idején politikai biztosként szolgált, majd 1919. augusztus 7-én, a román csapatok előretörésekor kivégezték.
Huszonnégy éves volt.
Egy kisváros számára minden ilyen élet különös ajándék, és különös felelősség. Nem azért, mert minden tettével egyet kell értenünk, hiszen köztudottan kommunista volt. Viszont az ő története, a mi történetünk is. Putnok utcáiról indult el a fővárosba, innen vitte magával az ízes gömöri nyelvet, az első élményeket, az első verseket. Innen nőtt bele egy zaklatott korszak sodrásába.
Örömmel tapasztaltam, hogy már van a Wikipédiája, és történetét is több neves író, történész publikálta. Ez valóban több, mint digitális jelenlét. Ez annak a jele, hogy a por letakarítása nem volt hiábavaló.
Köszönet érte mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy neve visszakerüljön oda, ahová tartozik. Nemcsak az ország történetébe, hanem Putnok emlékezetébe is, mert egy város nemcsak házakból, terekből és utcákból áll, hanem a kimondott és sokszor az elfelejtett nevekből, és néha elég egyetlen név ahhoz, hogy a múlt újra megszólaljon.
Tamás István – 2012 –
Források: Wikipédia
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette: Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1976. 337. o. ISBN 963 .09 0412 8. Tar György
