Van valami különös ellentmondás abban, ahogyan ma élünk. Mindenről, mindenkiről van véleményünk, mindenhez is értünk. Mindenről tudjuk, mi a jó, mi a rossz, ki a szép, ki a tehetséges, ki a túl sok vagy túl kevés, csak egy dologgal nem foglalkozunk eleget, önmagunkkal. Mielőtt bárkit degradálnánk, mielőtt egy molett nőre, egy túlsúlyos férfira vagy…
Egyszer, nem is olyan régen, amikor az ég tele volt sötét, gomolygó felhőkkel, hatalmas vihar kerekedett. A szél süvített, az eső kopogott az ablakokon, és a villámok fényesen hasították ketté az eget. A ház eresze alatt két fecskefészek kapaszkodott a falba, de a vihar olyan erős volt, hogy a szél letépte őket, és a párkányra…
Talán kevesen tudják, talán még kevesebben sejtik, hogy Putnoknak volt egy katona költő szülötte: Leél Leó. Amikor a régi helyi források között kutattam, idős putnoki emberekkel beszélgettem, újra és újra ugyanaz a hiány fogadott, a Leél Leó neve sehol nem volt található, de a szépkorúak még emlékeztek. Nem találtam egy lábjegyzetben, sem egy mellékes utalásban,…
Egyszer volt, hol nem volt, a mesében is ott van ma is, a kis kíváncsi, mosolygós kisfiú, akit Bencének hívnak. Egy szép napsütéses napon Bence elindult kirándulni anyukájával, apukájával és a nagyapjával a híres Héti-tóhoz. Ahogy megérkeztek, Bence tátott szájjal nézett körbe. A tó vize kékes-zölden csillogott a napfényben, mintha apró tündérek szórtak volna…
Fotó és bronzplakett:TamásIstván Van valami felemelő abban, amikor egy kisváros egy napra a költészet fővárosává válik. A 26. Tompa Mihály szavalóversenyen Putnok ismét bebizonyította, hogy a vers nem poros tankönyvlapokon él, hanem hangban, tekintetben, a dobbanó szívekben. Fotó-plakett: Tamás István Gömör kapujában, ezen a történelmi helyen, a határvidéken rendezték meg immár huszonhatodik alkalommal a…
Fotó: MÚOSZ Bara István neve összeforrt a magyar sajtófotó és fotóriporteri szakma több mint hat évtizedes történetével. 1942. február 1-jén született Budapesten, és ugyanitt hunyt el 2025. február 23-án, 83 éves korában. Életútja nem csupán egy gazdag pálya krónikája, hanem egy olyan alkotóé és szakemberé, aki meghatározó szerepet játszott a magyar fotó- és sajtóvilág intézményes…
Magyar hangja Viczián Ottó Van az a pillanat, amikor még fel sem nézek a képernyőről, és már tudom, pedig nem látom az arcot, nem is kell, csupán elég egy mondat, egy hangsúly, egy fél lélegzetvétel. Igen, Ő Viczián Ottó. Ilyenkor ösztönösen mindent abbahagyok, mert ha ő megszólal, tudom, arra érdemes odafigyelni. A hangja számomra nem…
Egyszer volt, hol nem volt, valahol Gömör kapujában, volt egyszer egy kisvároska, ahol a tél mindig sokáig időzött. A hó ropogott a csizmák alatt, a kéményekből vastag füst szállt fel, és az emberek már nagyon várták, hogy végre megérkezzen a vidámság, a móka ideje, a gyerekek által is közkedvelt, farsang. A…
Tamás István A Sajó arcaA Sajó csendben cipeli hátán a telet.hangtalan tűri a jeges hideget.A fák lombjain zúzmarák ülnek,a hó a széllel együtt hegedülnek.Madarak ülnek az árvult ágakon,hideg sóhajuk a fagyott lombokon,az ég lehajol, s a fehér tájra figyel,titkon a csend önmagába merül el.A hó a széllel halkan hegedül,száll a dallam, a hóban elvegyül,megáll az…
A juhász Putnok határában lakott, már hajnalban talpon volt. A pirkadat halvány fénye megcsillant a gömöri mezőn, a fű még harmatos volt, a kisváros még csendes. Mellette állt a fia, kissé álmosan, előttük pedig a szamár, amit a putnoki híres vásárba akartak vinni eladásra. Szívós jószág volt és türelmes, éveken át segítette a juhászt a…