Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kis falucskában élt egy tarka-barka kiscica. Nem volt ám akármilyen cica, igazi kis huncutfajta volt, akinek a bajusza mindig tejfölösen csillogott, mintha csak titokban mindig tejfölt evett volna. A gazdája nagyon szerette, mert bár a cica sokat aludt, nappal úgy szundikált, mintha a világ minden gondját elfelejtené. Összegömbölyödött…
Van valami különös ereje annak, amikor egy közösség együtt búcsúztatja a telet. Nem csupán évszakot váltunk ilyenkor, hanem hangulatot, lelkiállapotot, reményt is. Idén Putnokon ismét megtelt élettel a városi sportcsarnok szabadtéri színpada és udvara. Ott került megrendezésre Putnok városvezetése által, a Gömöri Tavaszváró Télbúcsúztató, amely nemcsak egy program volt a naptárban, hanem igazi közösségi ünnep…
Egyszer, nem is olyan régen, amikor az ég tele volt sötét, gomolygó felhőkkel, hatalmas vihar kerekedett. A szél süvített, az eső kopogott az ablakokon, és a villámok fényesen hasították ketté az eget. A ház eresze alatt két fecskefészek kapaszkodott a falba, de a vihar olyan erős volt, hogy a szél letépte őket, és a párkányra…
Talán kevesen tudják, talán még kevesebben sejtik, hogy Putnoknak volt egy katona költő szülötte: Leél Leó. Amikor a régi helyi források között kutattam, idős putnoki emberekkel beszélgettem, újra és újra ugyanaz a hiány fogadott, a Leél Leó neve sehol nem volt található, de a szépkorúak még emlékeztek. Nem találtam egy lábjegyzetben, sem egy mellékes utalásban,…
Egyszer volt, hol nem volt, a mesében is ott van ma is, a kis kíváncsi, mosolygós kisfiú, akit Bencének hívnak. Egy szép napsütéses napon Bence elindult kirándulni anyukájával, apukájával és a nagyapjával a híres Héti-tóhoz. Ahogy megérkeztek, Bence tátott szájjal nézett körbe. A tó vize kékes-zölden csillogott a napfényben, mintha apró tündérek szórtak volna…
Fotó és bronzplakett:TamásIstván Van valami felemelő abban, amikor egy kisváros egy napra a költészet fővárosává válik. A 26. Tompa Mihály szavalóversenyen Putnok ismét bebizonyította, hogy a vers nem poros tankönyvlapokon él, hanem hangban, tekintetben, a dobbanó szívekben. Fotó-plakett: Tamás István Gömör kapujában, ezen a történelmi helyen, a határvidéken rendezték meg immár huszonhatodik alkalommal a…
Magyar hangja Viczián Ottó Van az a pillanat, amikor még fel sem nézek a képernyőről, és már tudom, pedig nem látom az arcot, nem is kell, csupán elég egy mondat, egy hangsúly, egy fél lélegzetvétel. Igen, Ő Viczián Ottó. Ilyenkor ösztönösen mindent abbahagyok, mert ha ő megszólal, tudom, arra érdemes odafigyelni. A hangja számomra nem…
Egyszer volt, hol nem volt, valahol Gömör kapujában, volt egyszer egy kisvároska, ahol a tél mindig sokáig időzött. A hó ropogott a csizmák alatt, a kéményekből vastag füst szállt fel, és az emberek már nagyon várták, hogy végre megérkezzen a vidámság, a móka ideje, a gyerekek által is közkedvelt, farsang. A…
Tamás István A Sajó arcaA Sajó csendben cipeli hátán a telet.hangtalan tűri a jeges hideget.A fák lombjain zúzmarák ülnek,a hó a széllel együtt hegedülnek.Madarak ülnek az árvult ágakon,hideg sóhajuk a fagyott lombokon,az ég lehajol, s a fehér tájra figyel,titkon a csend önmagába merül el.A hó a széllel halkan hegedül,száll a dallam, a hóban elvegyül,megáll az…
A juhász Putnok határában lakott, már hajnalban talpon volt. A pirkadat halvány fénye megcsillant a gömöri mezőn, a fű még harmatos volt, a kisváros még csendes. Mellette állt a fia, kissé álmosan, előttük pedig a szamár, amit a putnoki híres vásárba akartak vinni eladásra. Szívós jószág volt és türelmes, éveken át segítette a juhászt a…